1Jézus tehát hat nappal húsvét előtt Bethániába érkezett, ahol Lázár meghalt, kit Jézus feltámasztott.
2És lakomát készítettek neki ott; és Márta felszolgált, Lázár pedig egyike volt azoknak, kik vele az asztalhoz letelepedtek.
3Ekkor Mária vett egy fontnyi drága, legfinomabb nárduszkenetet és megkente Jézus lábait és hajával törölgette lábait, és a ház betelt a kenet illatával.
4Monda tehát tanítványainak egyike, karioti Júdás, ki őt később elárulta:
5Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és adták volna a szegényeknek?
6Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt és nála lévén az erszény, amit bele tettek, ő hordozta.
7Mire Jézus monda: Hagyjatok békét neki, hadd tartsa meg temetésem napjára!
8Mert szegények mindig vannak veletek, de én nem mindig vagyok veletek.
9Eközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és eljöttek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy megláthassák Lázárt, kit halottaiból feltámasztott.
10A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik,
11minthogy ő miatta a zsidók közül sokan elpártoltak és hittek Jézusban.
12Másnap pedig, mikor a nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13pálmaágakat fogtak és kimentek elébe és kiáltozták: Hozanna, áldott, ki az Úr nevében jő, Izrael királyai
14És Jézus egy kis szamarat talált és ráült, amint meg van írva:
15Ne félj Sion leánya, íme a te királyod szamárvemhén ülve jön!
16Ezt az ő tanítványai nem értették meg eleinte; de mikor Jézus meg-dicsőült, akkor eszökbe jutott, hogy ez róla volt megírva, és hogy ezt neki cselekedtek.
17A nép tehát, mely vele volt, mikor Lázárt a sírból előhívta és halottaiból feltámasztotta, így tett róla tanúságot.
18Azért ment elébe a sokaság, mivel meghallotta, hogy e csodát művelte.
19Mire a farizeusok így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy nem megyünk semmire? Íme, az egész világ utána szalad!
20Azok között pedig, kik az ünnepnapra feljöttek imádkozni, volt néhány görög.
21Ezek tehát Fülöphöz fordultak, ki a galileai Betszaidából való volt, és kérték őt mondván: Uram, szeretnők Jézust látni.
22Fülöp elment és megmondotta Andrásnak, András ismét és Fülöp megmondották Jézusnak.
23Mire Jézus felélé nekik és monda: Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék.
24Bizony, bizony mondom nektek, hacsak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal,
25maga marad; ha pedig meghal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszti azt; és aki gyűlöli életét ez életben, megőrzi azt az örök életre.
26Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, ezt megtiszteli az én Atyám.
27Most az én lelkem megrendült, és mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára.
28Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hallatszott az égből: Meg is dicsőítettem és ismét megdicsőítem.
29Mire a sokaság, mely ott állott és ezt hallotta, azt mondotta, hogy az ég dörgött. Mások azt mondották: Angyal szólott hozzá.
30Felelé Jézus és monda: Nem én miattam jött e szózat, hanem ti miattatok.
31Most ítélet tartatik a világ fölött; most e világ fejedelme kiűzetik;
32és én ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzók.
33Ezt pedig azért mondotta, hogy előre jelezze, minő halállal fog meghalni.
34Felelé neki a sokaság: Mi a törvényből azt hallottuk, hogy a Krisztus örökké megmarad, hogy mondhatod tehát, hogy az Emberfiának fel kell magasztaltatnia? Ki az az Emberfia?
35Erre monda nekik Jézus: A világosság még egy rövid ideig veletek van. Járjatok, míg világos van, hogy a sötétség meg ne lepjen benneteket, mert aki sötétben jár, nem tudja merre menjen.
36Míg a világosság tart, higyjetek a világosságban, hogy a világosság gyermekei legyetek. Ezt mondotta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlök.
37Dacára pedig, hogy oly nagy csodákat művelt előttük, nem hittek benne,
38hogy beteljesedjék Izaiás próféta beszéde, melyet mondott: Uram, ki hisz a mi szavunk hallatára, és az Úr karja kinek nyilatkoztatott ki?
39Azért nem tudtak hinni, mert ismét mondotta Izaiás:
40Megvakította szemeiket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel és ne értsenek szivökkel és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.
41Ezt Izaiás akkor mondotta, mikor az ő dicsőségét látta, és őróla beszélt.
42Mindazáltal a főemberek közöl is sokan hittek benne; de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne dobják őket,
43mert jobban szerették a dicsőséget az emberek előtt, mint az Isten előtt.
44Jézus pedig felkiáltott és monda: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki engem küldött.
45És aki engem lát, azt látja, aki engem küldött.
46Én mint világosság jöttem a világra, hogy mindaz, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
47És ha valaki az én igéimet hallja és meg nem tartja: én nem ítélem meg őt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem, hogy a világot üdvözítsem.
48Aki engem megvet, és nem fogadja be igéimet, annak van, aki megítélje őt. A beszéd, amelyet mondottam, az ítéli meg őt az utolsó napon.
49Mert én nem beszéltem magamtól, hanem aki engem küldött, az Atya, ő adott nekem parancsot, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom, mint ahogy nekem az Atya mondotta.