John 13
1 A húsvét ünnepe előtt, - mivel Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy e világból az Atyához menjen, mivel szerette övéit kik a világon voltak, mindégig szerette őket.
2 És a vacsora végeztével, mikor már az ördög Jutásak, a karioti Simon fiának szívébe adta, hogy elárulja őt,
3 habár tudta, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy Istentől indult ki és Istenhez tér vissza;
4 fölkelt a vacsorától, letette ruháit, fogott egy vászonkendőt és maga elé kötötte.
5 Azután vizet öntött egy medencébe is kezdé mosogatni tanítványainak lábait, és a maga elé kötött kendővel törölgetni.
6 Odament tehát Simon Péterhez. És monda neki Péter: Uram, te mosod meg nekem lábaimat?
7 Felelé Jézus és monda neki: Amit én teszek, te azt most nem érted, de majd megérted azután.
8 Mondja neki Péter: Nem mosod meg te az én lábaimat soha! Felelé neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, nem lesz részed énvelem.
9 Mondja neki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10 Mondja neki Jézus: Aki megfürdött, nincs szüksége másra, mint hogy a lábait megmossa, s akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11 Tudta ugyanis, hogy ki az, aki őt elárulja, azért mondotta: Nem vagytok tiszták mindnyájan.
12 Miután tehát lábaikat megmosta és ruháit felöltötte, amint ismét leült az asztalhoz, monda nekik: Tudjátok-e mit cselekedtem veletek?
13 Ti engem Mesternek és Urnák neveztek, s jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát én, a Mester és az Úr, megmostam lábaitokat, ti is tartoztok egymásnak lábait megmosni.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy, cselekedjetek.
16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki őt küldötte.
17 Ha ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha megtartjátok.
18 Nem valamennyitekről mondom ezt. Én tudom kiket választottam ki, hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki az én kenyeremet eszi, sarkát emeli rám.
19 Azért mondom ezt nektek előre, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd megtörtént, elhigyjétek, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
21 Amint Jézus ezt mondotta, megrendült lelkében és tanúságot tett és monda: Bizony, bizony mondom nektek: Hogy egy közöletek elárul engem.
22 Erre a tanítványok egymásra tekintettek, aggódva, hogy kiről mondja ezt.
23 Egy pedig az ő tanítványai közül, kit Jézus szeretett, Jézus keblén feküdt.
24 Ennek intett tehát Simon Péter és monda neki: Ki az, akiről mondja?
25 Ez pedig Jézusnak kebelére hajolva, monda neki: Uram, kicsoda az?
26 Felelé Jézus: az az, kinek én a bemártott kenyeret nyújtom. És ezzel bemártott egy darab kenyeret és Júdásnak nyújtotta, a karioti Simon Fiának,
27 És a falat után beléje ment a sátán. És monda neki Jézus: Amit tenni akarsz, tedd meg minél hamarább.
28 Azt azonban az asztalnál ülők közül senki sem tudta, hogy miért mondotta neki.
29 Némelyek ugyanis azt gondolták, hogy mivel Júdásnál volt az erszény, Jézus azt mondotta neki: Vedd meg amire szükségünk van az ünnepre, - vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.
30 Mihelyt pedig a falatot lenyelte, azonnal kiment. Éjjel volt pedig.
31 Mikor tehát kiment, monda Jézus: Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és az Isten megdicsőíttetett őbenne.
32 Ha az Isten megdicsőíttetett ő benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában; és azonnal megdicsőíti őt.
33 Fiacskáim! egy kevés ideig még veletek vagyok. Keresni fogtok engem; de amint a zsidóknak mondottam hogy: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek, - úgy mondom most nektek is.
34 Új parancsot adok nektek: Hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást.
35 Arról ismerik meg majd mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymáshoz szeretettel lesztek.
36 Monda neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felelé Jézus: Ahová én megyek, te most oda nem követhetsz, de majd követni fogsz azután.
37 Mondja neki Péter: Miért nem követhetlek most? Életemet adom érted.
38 Felelé neki Jézus: Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: Nem szól a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.