John 8
1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére,
2 és korán reggel ismét a templomba jött és az egész nép köréje gyűlt, s leülve tanította őket.
3 Az írástudók és farizeusok pedig egy házasságtörésen ért asszonyt vezettek oda, és középre állították,
4 és mondák neki: Mester, ezt az asszonyt épen most érték házasságtörésen.
5 A törvényben pedig Mózes azt parancsolta nekünk, hogy az ilyent kövezzük meg. Hát te mit szólsz éhez?
6 Ezt azonban csak kísértésképen mondották, hogy vádolhassák őt. Jézus pedig lehajolt és ujjával irt a földön.
7 Mikor pedig tovább unszolták kérdéseikkel, fölegyenesedett és monda nekik: Aki bűn nélkül van közöletek, az dobja rá az első követ.
8 És ismét lehajolva, irogatott a földön.
9 Ezt hallva, egyik a másik után kimentek, kezdve a véneken; és egyedül Jézus maradt ott, meg az asszony, a középen állva.
10 Erre Jézus fölegyenesedett és monda neki: Asszony, hol vannak, akik téged vádoltak? Senki sem ítélt el?
11 Ki felelé: Senki, Uram! Mire Jézus monda: Én sem ítéllek el. Menj és többé ne vetkezzél!
12 És ismét szólott hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világosságát bírja.
13 Mondák tehát neki a farizeusok: Te önmagád mellett teszesz bizonyságot. A te bizonyságod nem igaz.
14 Felelé Jézus és monda nekik: Habár én önmagam mellett teszek is bizonyságot, az én bizonyságom igaz, mert tudom honnan jöttem és hová megyek; de ti nem tudjátok honnan jövök vagy hová megyek
15 Ti a test szerint ítéltek; én nem ítélek meg senkit.
16 És ha én ítélek, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki engem küldött: az Atya.
17 A ti törvényiekben pedig meg van írva, hogy két ember bizonysága igaz.
18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagámról, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött, az Atya.
19 Mondák azért neki. Hol van a te atyád? Felelé Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat. Ha engem ismernétek, talán ismernétek az én Atyámat is,
20 Ezeket a szavakat Jézus a templomban tanítás közben a kincstárnál mondotta, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
21 Azután ismét monda nekik Jézus: Én elmegyek és ti kerestek engem; de bűnötökben fogtok meghalni. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
22 Erre mondák a zsidók: Talán megöli magát, mivel azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?
23 És monda nekik: Ti alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból.
24 Azért mondottam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.
25 Erre mondák neki: Ki vagy te? Jézus viszonzá: A kezdet, ki hozzátok is szólok.
26 Sok mondani és ítélni valóm volna rólatok; de aki engem küldött, igazmondó, és én azt mondom a világban, amit őtőle hallottam.
27 És nem értették meg, hogy az Istent mondotta atyjának.
28 Monda tehát nekik Jézus: Amikor majd felmagasztaltátok az Emberfiát, akkor belátjátok, hogy én vagyok, és önmagámtól semmit sem teszek, hanem amire megtanított engem az Atya, azt beszélem.
29 És aki engem küldött, - velem van, és nem hagy magamra; mert én mindenkor azt teszem, ami ő előtte kedves.
30 Midőn ezt mondotta, sokan hittek benne.
31 Erre monda Jézus a zsidóknak, akik benne hittek: Ha ti megmaradtok az én beszédem mellett, igazán tanítványaim lesztek,
32 és megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.
33 Felelék neki: Ábrahám ivadéka vagyunk és soha senkinek nem szolgáltunk, hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?
34 Felelé nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35 A szolga pedig nem marad őrökké a házban, de a fiú ott marad örökké.
36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, igazán szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, de meg akartok engem ölni, mivel az én beszédem nem fog rajtatok.
38 Én amit Atyámnál láttam, azt beszélem; ti pedig amit atyátoknál láttatok, azt teszitek.
39 Felelének és mondák neki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nekik Jézus: Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjetek.
40 Most pedig meg akartok engem ölni, mint aki nektek az igazságot megmondottam, melyet Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem cselekedte.
41 Ti atyátok tetteit cselekszitek. Mondák tehát neki: Mi nem születtünk paráznaságból: egy atyánk van, az Isten.
42 Mire jézus monda nekik: Ha az Isten volna atyátok, bizonyára szeretnétek engem; mert én Istentől származtam és jöttéin; de nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43 Miért nem értitek meg az én szavamat? Mert nem tudjátok meghallgatni beszédemet.
44 A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni, ki gyilkos volt kezdettől fogva és nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság őbenne. Mikor hazugságot mond, a sajátjából szól; mert hazug ő és a hazugságnak atyja.
45 Ha pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
46 Ki bizonyíthat rám közületek bűnt? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem?
47 Aki Istentől van, Isten igéjét hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől vagytok.
48 Felelék erre a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?
49 Felelé Jézus: Nekem nincsen ördögöm, hanem tisztelem Atyámat, és ti tiszteletlenséggel illettek engem.
50 Én azonban nem keresem dicsőségemet; van aki keresi és ítél.
51 Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki beszédemet megtartja, halált nem lát örökké
52 Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt és a próféták, és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált örökké.
53 Hát te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt? És a próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?
54 Felelé Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Atyám az, aki engem dicsőit, kiről azt mondjátok, hogy a ti Istentek.
55 De ti nem ismertétek meg őt, én pedig ismerem. S ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug lennék. De ismerem őt, és beszédét megtartom.
56 Ábrahám, a ti atyátok örvendezve óhajtotta, hogy megláthassa az én napomat; látta, és örült.
57 Mondák erre neki a zsidók: Még nem vagy ötven éves, és Ábrahámot láttad?
58 Monda nekik Jézus. Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59 Erre köveket fogtak, hogy megdobálják őt, Jézus azonban elrejtőzött és kiment a templomból.