1Ezután Jézus átkelt a Galileai, vagyis Tiberiás tengeren.
2És nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, melyeket azokon tett, kik betegek voltak.
3Jézus tehát fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival.
4Közel volt pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
5Amint pedig Jézus fölemelte szemeit és látta, hogy igen nagy sokaság jön hozzája, monda Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6Ezt azonban csak azért mondotta, hogy őt próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit szándékozott tenni.
7Felelé neki Fülöp: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég nekik, hogy mindegyiknek valami kevés jusson.
8Monda neki tanítványainak egyike, András, Simon Péternek testvére: Van itt egy gyermek, kinek öt árpakenyere és két hala van; de mi ez annyinak?
9Monda tehát Jézus: Telepítsétek le az embereket! Azon a helyen pedig sok széna volt.
10Letelepedtek tehát a férfiak, számra mintegy ötezren.
11Ekkor fogta Jézus a kenyereket, és miután hálát adott, szétosztotta a letelepedetteknek, hasonlókép a halakból is, amennyit akartak.
12Mikor pedig jóllaktak, monda tanítványainak: Szedjétek össze a fönnmaradt morzsalékokat, hogy el ne vesszenek!
13Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér morzsalékaiból, melyek megmaradtak azoktól, akik ettek.
14Azok az emberek pedig látván a csodát, melyet Jézus tett, mondák: Ez bizonnyal ama próféta, ki e világra jövendő.
15Jézus pedig amint észrevette, hogy hozzá akarnak menni, hogy őt megragadják és királlyá tegyék, ismét fölsietett a hegyre, maga egyedül.
16Amint pedig beesteledett, tanítványai lementek a tengerhez
17és beszállva a hajóba, átmentek a tengeren Kafarnaumba. És már besötétedett, s Jézus még nem jött hozzájok.
18A tenger pedig, mivel nagy szél fújt, hullámzani kezdett.
19Mikor azután mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira eveztek, meglátják Jézust, amint a tengeren jár és a hajóhoz közeledik, és megijedtek.
20De ő monda nekik: Én vagyok, ne féljetek!
21Föl akarták tehát őt venni a hajóba, de a hajó mindjárt a szárazföldnél volt, ahová mentek.
22Másnap a népsereg, mely a tengeren túl állott, látta, hogy csak egy hajó volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem a tanítványok csak magok indultak el;
23azalatt azonban más hajók érkeztek közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.
24Mikor tehát látta a sereg, hogy Jézus nincs ott, sem az ő tanítványai, beszálltak hajócskáikba és Kafarnaumba mentek, hogy Jézust fölkeressék.
25És midőn a tengeren túl megtalálták, mondák neki: Rabbi, mikor jöttél ide?
26Felelé nekik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mivel jeleket láttatok, hanem mivel a kenyerekből ettetek és jóllaktatok.
27Ne veszendő eledelért fáradjatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ad tinektek; mert Őt jelölte meg az Atyaisten.
28Mondák tehát neki: Mit tegyünk, hogy istenes cselekedeteket műveljünk?
29Felelé Jézus és monda nekik: Az az istenes cselekedet, hogy higyjetek abban, akit ő küldött.
30Erre mondák neki: Micsoda jelt teszesz tehát, hogy lássuk és higyjünk neked? Mit művelsz?
31Atyáink mannát ettek a pusztában, miként írva van: Az égből adott nekik kenyeret enniök.
32Mire Jézus így szólt nekik: Bizony; bizony mondom nektek, nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem az én Atyám ad nektek igazi kenyeret az égből.
33Mert az Isten kenyere az, mely leszáll az égből és életet ad a világnak,
34Mire mondák neki: Uram, mindig add ezt a kenyeret nekünk!
35Jézus pedig monda nekik: Én Vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és
36aki hisz bennem, nem szomjazik soha.Ezt pedig azért mondtam, mert bár láttatok: engem, mégsem hisztek.
37Minden, amit az Atya nekem ad, énhozzám jön, és azt, aki hozzám jön, nem fogom kivetni.
38Mert leszállottam a mennyből, nem azért, hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak az akaratát, aki engem küldött.
39Ez pedig az Atyának az akarata, aki engem küldött, hogy semmit abból, amit nekem adott, el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon.
40Ez pedig az én Atyám akarata, ki engem küldött, hogy mindannak, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
41Ám a zsidók zúgolódtak ellene, mivel azt mondotta: Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szálltam alá,
42és mondák: Nem ez-e a Jézus, Józsefnek fia, kinek ismerjük atyját és anyját? Hogyan mondhatja tehát ez, hogy: A mennyből szálltam alá?
43Felelé tehát Jézus és monda nekik:
44Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem lehet énhozzám, hacsak nem vonzza őt az Atya, aki engem küldött, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
45Írva van a prófétáknál: És mindnyájan az Isten tanítottjai lesznek. Mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön.
46Nem mintha valaki látta volna az Atyát, mert csak aki Istentől van, az látta az Atyát.
47Bizony, bizony mondom nektek: Aki énbennem hisz, örök élete van.
48Én vagyok az élet kenyere.
49Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.
50Ez a mennyből alászálló kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.
51Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá.
52Ha valaki e kenyérből eszik örökké él; és a kenyér, melyet én adok, az én testem, a világ életéért.
53Vitatkoztak pedig a zsidók egymás között, mondván: Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?
54Monda tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.
55Aki eszi az én testemet és issza; az én véremet, örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
56Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital.
57Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne.
58Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya miatt élek, úgy az is, aki engem eszik, én miattam él.
59Ez az a kenyér, mely az égből szállott alá. Nem úgy, mint atyáitok mannát ettek és meghaltak. Aki e kenyeret eszi, örökké él.
60Ezt akkor mondotta, mikor Kafarnaumban a zsinagógában tanított.
61Ennek hallatára tanítványai közül sokan mondák: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja meg?
62Amint tehát Jézus észrevette, hogy tanítványai e miatt zúgolódnak, monda nekik: Ti ezen megütköztök?
63Hátha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?
64A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket nektek mondottam, lélek és élet.
65De vannak köztetek némelyek, kik nem hisznek. Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik a nem hívők, és ki Fogja őt elárulni.
66És monda: Azért mondottam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az én Atyám meg nem adja neki.
67Ettől fogva tanítványai közül sokan elpártoltak és nem jártak többé vele.
68Monda tehát Jézus a tizenkettőnek: Talán ti is el akartok menni?
69Mire Simon Péter felelé neki: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak,
70és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia.
71Felelé neki Jézus: Nemde titeket, tizenkettőtöket választottalak ki, és egy közöletek ördög?