John 6
1 Ezután Jézus átkelt a Galileai, vagyis Tiberiás tengeren.
2 És nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, melyeket azokon tett, kik betegek voltak.
3 Jézus tehát fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival.
4 Közel volt pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
5 Amint pedig Jézus fölemelte szemeit és látta, hogy igen nagy sokaság jön hozzája, monda Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6 Ezt azonban csak azért mondotta, hogy őt próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit szándékozott tenni.
7 Felelé neki Fülöp: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég nekik, hogy mindegyiknek valami kevés jusson.
8 Monda neki tanítványainak egyike, András, Simon Péternek testvére: Van itt egy gyermek, kinek öt árpakenyere és két hala van; de mi ez annyinak?
9 Monda tehát Jézus: Telepítsétek le az embereket! Azon a helyen pedig sok széna volt.
10 Letelepedtek tehát a férfiak, számra mintegy ötezren.
11 Ekkor fogta Jézus a kenyereket, és miután hálát adott, szétosztotta a letelepedetteknek, hasonlókép a halakból is, amennyit akartak.
12 Mikor pedig jóllaktak, monda tanítványainak: Szedjétek össze a fönnmaradt morzsalékokat, hogy el ne vesszenek!
13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér morzsalékaiból, melyek megmaradtak azoktól, akik ettek.
14 Azok az emberek pedig látván a csodát, melyet Jézus tett, mondák: Ez bizonnyal ama próféta, ki e világra jövendő.
15 Jézus pedig amint észrevette, hogy hozzá akarnak menni, hogy őt megragadják és királlyá tegyék, ismét fölsietett a hegyre, maga egyedül.
16 Amint pedig beesteledett, tanítványai lementek a tengerhez
17 és beszállva a hajóba, átmentek a tengeren Kafarnaumba. És már besötétedett, s Jézus még nem jött hozzájok.
18 A tenger pedig, mivel nagy szél fújt, hullámzani kezdett.
19 Mikor azután mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira eveztek, meglátják Jézust, amint a tengeren jár és a hajóhoz közeledik, és megijedtek.
20 De ő monda nekik: Én vagyok, ne féljetek!
21 Föl akarták tehát őt venni a hajóba, de a hajó mindjárt a szárazföldnél volt, ahová mentek.
22 Másnap a népsereg, mely a tengeren túl állott, látta, hogy csak egy hajó volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem a tanítványok csak magok indultak el;
23 azalatt azonban más hajók érkeztek közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.
24 Mikor tehát látta a sereg, hogy Jézus nincs ott, sem az ő tanítványai, beszálltak hajócskáikba és Kafarnaumba mentek, hogy Jézust fölkeressék.
25 És midőn a tengeren túl megtalálták, mondák neki: Rabbi, mikor jöttél ide?
26 Felelé nekik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mivel jeleket láttatok, hanem mivel a kenyerekből ettetek és jóllaktatok.
27 Ne veszendő eledelért fáradjatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ad tinektek; mert Őt jelölte meg az Atyaisten.
28 Mondák tehát neki: Mit tegyünk, hogy istenes cselekedeteket műveljünk?
29 Felelé Jézus és monda nekik: Az az istenes cselekedet, hogy higyjetek abban, akit ő küldött.
30 Erre mondák neki: Micsoda jelt teszesz tehát, hogy lássuk és higyjünk neked? Mit művelsz?
31 Atyáink mannát ettek a pusztában, miként írva van: Az égből adott nekik kenyeret enniök.
32 Mire Jézus így szólt nekik: Bizony; bizony mondom nektek, nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem az én Atyám ad nektek igazi kenyeret az égből.
33 Mert az Isten kenyere az, mely leszáll az égből és életet ad a világnak,
34 Mire mondák neki: Uram, mindig add ezt a kenyeret nekünk!
35 Jézus pedig monda nekik: Én Vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és
36 aki hisz bennem, nem szomjazik soha.Ezt pedig azért mondtam, mert bár láttatok: engem, mégsem hisztek.
37 Minden, amit az Atya nekem ad, énhozzám jön, és azt, aki hozzám jön, nem fogom kivetni.
38 Mert leszállottam a mennyből, nem azért, hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak az akaratát, aki engem küldött.
39 Ez pedig az Atyának az akarata, aki engem küldött, hogy semmit abból, amit nekem adott, el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon.
40 Ez pedig az én Atyám akarata, ki engem küldött, hogy mindannak, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
41 Ám a zsidók zúgolódtak ellene, mivel azt mondotta: Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szálltam alá,
42 és mondák: Nem ez-e a Jézus, Józsefnek fia, kinek ismerjük atyját és anyját? Hogyan mondhatja tehát ez, hogy: A mennyből szálltam alá?
43 Felelé tehát Jézus és monda nekik:
44 Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem lehet énhozzám, hacsak nem vonzza őt az Atya, aki engem küldött, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
45 Írva van a prófétáknál: És mindnyájan az Isten tanítottjai lesznek. Mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön.
46 Nem mintha valaki látta volna az Atyát, mert csak aki Istentől van, az látta az Atyát.
47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki énbennem hisz, örök élete van.
48 Én vagyok az élet kenyere.
49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.
50 Ez a mennyből alászálló kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.
51 Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá.
52 Ha valaki e kenyérből eszik örökké él; és a kenyér, melyet én adok, az én testem, a világ életéért.
53 Vitatkoztak pedig a zsidók egymás között, mondván: Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?
54 Monda tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.
55 Aki eszi az én testemet és issza; az én véremet, örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
56 Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital.
57 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne.
58 Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya miatt élek, úgy az is, aki engem eszik, én miattam él.
59 Ez az a kenyér, mely az égből szállott alá. Nem úgy, mint atyáitok mannát ettek és meghaltak. Aki e kenyeret eszi, örökké él.
60 Ezt akkor mondotta, mikor Kafarnaumban a zsinagógában tanított.
61 Ennek hallatára tanítványai közül sokan mondák: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja meg?
62 Amint tehát Jézus észrevette, hogy tanítványai e miatt zúgolódnak, monda nekik: Ti ezen megütköztök?
63 Hátha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?
64 A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket nektek mondottam, lélek és élet.
65 De vannak köztetek némelyek, kik nem hisznek. Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik a nem hívők, és ki Fogja őt elárulni.
66 És monda: Azért mondottam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az én Atyám meg nem adja neki.
67 Ettől fogva tanítványai közül sokan elpártoltak és nem jártak többé vele.
68 Monda tehát Jézus a tizenkettőnek: Talán ti is el akartok menni?
69 Mire Simon Péter felelé neki: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak,
70 és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia.
71 Felelé neki Jézus: Nemde titeket, tizenkettőtöket választottalak ki, és egy közöletek ördög?