John 5
1 Ezután a zsidóknak ünnepe volt, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
2 Van pedig Jeruzsálemben a juhkapunál egy tó, melyet zsidóul Betszaidának hívnak, és öt tornáca van.
3 Ezekben igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, várva a víz hullámzását.
4 Az Úr angyala ugyanis időnkint leszállt a tóba, és a víz hullámzásba jött. És aki először szállt le a tóba a víz hullámzása után, meggyógyult, akármiféle betegségben sinlődött.
5 Volt pedig ott egy ember, ki harmincnyolc évet töltött betegségében.
6 Midőn Jézus ezt feküdni látta és megtudta, hogy már régóta szenved, monda neki: Akarsz-e meggyógyulni?
7 Felelé neki a beteg: Uram, nincs senkim, aki, mikor a víz fölzavarodik, bevigyen a tóba; hanem mire én jövök, már más szállott bele előttem.
8 Monda neki Jézus; Kelj föl, vedd ágyadat és menj!
9 És az ember azonnal meggyógyult, és vevé ágyát és elment. Az nap pedig szombat volt.
10 Mondák tehát a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.
11 Felelé nekik: Aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és menj!
12 Kérdezek tehát őt: Ki az az ember, ki azt mondotta neked: Vedd ágyadat és menj?
13 A meggyógyult pedig nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus kitért az ott álló népsokaság elől.
14 Később találkozott vele Jézus a templomban és monda neki: íme meggyógyultál, többé ne vetkezzél, nehogy valami rosszabb történjék veled!
15 Erre az ember elment, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
16 Ez okból üldözlek a zsidók Jézust, mivelhogy ezt szombaton cselekedte.
17 Jézus azonban így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18 Ennekokáért tehát még inkább igyekeztek a zsidók őt megölni, mivelhogy nemcsak a szombatot megszegte, hanem az Istent is Atyjának mondotta, egyenlővé téve magát az Istennel. Felelé tehát Jézus és monda nekik:
19 Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú önmagától nem tehet semmit, hanem csak amit lát, hogy az Atya cselekszik; mert mindazt, amit az cselekszik, cselekszi hasonlóképen a Fiú is.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozni fogtok.
21 Mert amint az Atya halottakat támaszt föl és megelevenít, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22 Mert az Atya nem is ítél senkit, hanem minden ítéletet a Fiúra bízott,
23 hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tiszteli az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, ki őt küldötte.
24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van és nem esik ítélet alá, hanem átment a halálból az életre.
25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már most itt van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallják, élni fognak.
26 Mert miként az Atyának élete van önmagában, úgy adta meg a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában;
27 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tegyen, mert ő az Emberfia.
28 Ezen ne csodálkozzatok, mert eljön az óra, melyben mindazok, kik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fiának szavát,
29 és föltámadnak, akik jót cselekedtek, az életre, akik pedig rosszat tettek, az ítéletre.
30 Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem keresem a magam akaratát, hanem azét, aki engem küldött.
31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságom nem igaz.
32 Más az, aki énrólam bizonyságot tesz, és tudom, hogy igaz a bizonyság, melyet rólam tesz.
33 Ti Jánoshoz küldöttetek, és ő bizonyságot tett az igazságnál.
34 Én pedig nem fogadok el embertől bizonyságot, hanem azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek.
35 Ő égő és világító szövetnek volt. Ti pedig egy időre gyönyörködni akartatok az ő világosságában.
36 De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosnál. Mert a cselekedetek, melyeket az Atya rám bízott; hogy azokat végrehajtsam, ugyanezek a cselekedetek, melyeket én véghez viszek, bizonyságot tesznek rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 Sőt maga az Atya is, ki engem küldött, bizonyságot tett mellettem. Ti azonban sem az ő szavát soha nem hallottátok, sem színét nem láttátok,
38 sem az ő igéje nem maradandó bennetek, mert akit ő küldött, annak ti nem hisztek.
39 Vizsgáljátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban örök életetek van, pedig épen azok tesznek rólam bizonyságot;
40 és hozzám nem akartok jönni, hogy életetek legyen.
41 Dicsőséget nem fogadok el az emberektől.
42 De ismerlek titeket, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek.
43 Én Atyám nevében jöttem és nem fogadtok el engem; ha más fog jönni a saját nevében, azt majd elfogadjátok.
44 Hogyan hihettek ti, kik egymástól dicsőséget fogadtok el, és a dicsőséget, mely egyedül Istentől származik, nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy majd én vádollak titeket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, kiben ti bíztok.
46 Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, hiszen ő énrólam irt.
47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?