John 4
1 Midőn pedig Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel mint János,
2 (habár Jézus nem keresztelt, hanem az ő tanítványai,)
3 elhagyta Júdeát és ismét Galileába ment.
4 Át kellett pedig mennie Szamarián.
5 így jutott Szamariának egy városába, mely Szikhárnak neveztetett, ama birtok mellett, melyet Jákob az ő fiának, Józsefnek adott.
6 Ugyanott volt Jákobnak egy kútja. Jézus tehát elfáradva az utazásban, leült a kút mellé. Ez hat óra körül volt.
7 Jött egy asszony Szamariából vizet meríteni. Mondja neki Jézus: Adj innom!
8 (Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmiszert vegyenek.)
9 Monda erre neki ama szamariai asszony: Hogyan kérhetsz te zsidó létedre éntőlem inni, ki szamariai asszony vagyok? - Hiszen a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal.
10 Mire Jézus monda neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki neked mondja: Adj innom, - talán te kértél volna tőle, és élő vizet adott volna neked.
11 Monda neki az asszony: Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnét veszed tehát az élő vizet?
12 Vajjon nagyobb vagy-e te Jákob atyánknál, ki nekünk e kutat adta, melyből ő maga is ivott, meg a fiai és barmai is?
13 Felelé Jézus és monda neki: Mindaz, ki e vízből iszik, újra megszomjazik; aki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, nem szomjazik örökké,
14 hanem a víz, melyet én adok neki, az örök életre fakadó víz forrásává lesz őbenne.
15 Monda neki az asszony: Uram, adj nekem olyan vizet, hogy ne szomjúhozzam és ne járjak ide meríteni.
16 Monda neki Jézus: Eredj, hívd el férjedet és jöjj ide.
17 Felelé az asszony és monda: Nincs férjem. Mondja neki Jézus: Jól mondottad, hogy nincs férjed,
18 mert öt férjed volt, és aki most van, az nem a te férjed; ezt igazán mondtad.
19 Mondja neki az asszony: Uram, látom, hogy próféta vagy.
20 A mi atyáink e hegyen imádták az Istent, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol őt imádni kell.
21 Mondja neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az idő, midőn sem e hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk; mert az üdvösség a zsidóktól ered.
23 De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya is ilyen imádókat kíván.
24 Lélek az Isten, és azoknak, akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniok.
25 Monda neki az asszony: Tudom, hogy eljő a Messiás (kit Krisztusnak mondanak), s mikor majd ő eljövend, tudtunkra ad mindent.
26 Monda neki Jézus: Én vagyok, ki veled beszélek.
27 És nyomban jöttek tanítványai és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt. De azért senki sem mondotta: Mit kérdezesz, vagy mit beszélsz vele?
28 Az asszony tehát otthagyta korsaját és bement a városba és monda az embereknek:
29 Jertek és lássátok azt az embert, ki nekem mindent megmondott, amit tettem, vajjon nem ő-e a Krisztus?
30 Kimentek tehát a városból és oda mentek hozzá.
31 Aközben kérték őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 Ő pedig monda nekik: Van nekem olyan eledelem, amit ti nem ismertek.
33 Mondák tehát a tanítványok egymásnak: Talán bizony hozott neki valaki enni?
34 Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy befejezzem az ő művét.
35 Nemde ti azt mondjátok, hogy még négy hónap van hátra, és eljön az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket és lássátok a mezőket, hogy már megértek az aratásra.
36 ÉS aki arat, jutalmat kap és termést gyűjt az örök életre, hogy aki vet, együtt örüljön azzal, aki arat.
37 Mert ebben igaz ama közmondás: Más aki vet, és más aki arat.
38 Én titeket aratni küldöttelek, amit nem ti munkáltatok; mások munkálkodtak és ti beállottatok az ő munkájokba.
39 Ama városból pedig sokan hittek benne a szamaritánusok közül az asszony beszédére, ki bizonyította, hogy: Mindent megmondott nekem, amit tettem.
40 Mikor tehát a szamariabeliek hozzá mentek, kérték őt, hogy maradjon ott. És ott maradt két napig.
41 És még sokkal többen hittek benne az ő beszédére.
42 És mondák az asszonynak: Most már nem a te beszédedért hiszünk; mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője.
43 Két nap múlva pedig elindult onnan és elment Galileába,
44 mert maga Jézus bizonyította, hogy a prófétának a saját hazájában nincs becsülete.
45 Amint tehát Galileába jött, a galileaiak befogadták őt, miután látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen cselekedett; mert ők is elmentek az ünnepre.
46 Elment tehát ismét a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És volt egy királyi ember, kinek fia Kafarnaumban betegen feküdt.
47 Ez mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá és kérte őt, hogy jöjjön le és gyógyítsa meg fiát, mert már halálán volt.
48 Monda azért neki Jézus: Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49 Monda neki a királyi ember: Uram, jöjj le, mielőtt fiam meghalna.
50 Monda neki Jézus: Menj, a te fiad él! Az ember hitt a beszédnek, melyet Jézus mondott, és elment.
51 De még útban volt lefelé, midőn szolgái eléje jöttek és jelentették, hogy fia él.
52 Megkérdezte tehát tőlük az órát, melyben jobban lett, és mondák neki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.
53 Fölismerte tehát az atya, hogy az az óra volt, melyben Jézus mondotta neki: A te fiad él. És hitt ő, és egész háza.
54 Ez volt a második csodajel, melyet Jézus művelt, miután Júdeából Galileába jött.