1Volt pedig a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfiú, a zsidóknak főembere.
2Ez éjjel ment Jézushoz és monda neki: Rabbi, mi tudjuk, hogy Istentől jöttél, mint
3mester, mert senki ilyen csodajeleket, minőket te művelsz, nem művelhet, hacsak Isten nincs vele.Feleié Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom neked, hacsak valaki újra nem születik, nem láthatja Isten országát.
4Mondja neki Nikodémus: Hogyan születhetik az ember, mikor már vén? Vajjon bemehet-e ismét anyja méhébe, hogy újraszülessék?
5Felelé Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik vízből és a Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.
6Ami testből született, az test; és ami lélekből született, az lélek.
7Ne csodáld, hogy azt mondottam neked: Szükséges újra születnetek.
8A szél ott fúj, ahol akar; és hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön, vagy hová megy; így van az mindenkivel, ki a lélekből született.
9Felelé Nikodémus és monda neki: Mikép történhetik ez?
10Felelé Jézus és monda neki: Te mester vagy Izraelben és nem tudod ezt?
11Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, azt bizonyítjuk, és ti nem fogadjátok el a mi bizonyságunkat
12Ha földiekről szólok és nem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha majd mennyeiekről beszélek nektek?
13És senki sem ment fel mennybe, hanem csak az, aki leszállóit a mennyből, az Emberfia, ki mennyben van.
14És miként Mózes felmagasztalta a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felmagasztaltatnia,
15hogy mindenki, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát odaadta, hogy mindenki, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17Mert nem azért küldötte Isten az ő Fiát a világra, hogy a világot Ítélje, hanem hogy a világ üdvözüljön őáltala.
18Aki őbenne hisz, nem ítéltetik meg; aki pedig nem hisz, már megvan ítélve, mert nem hisz az Isten egyszülött Fiának nevében.
19Épen ebben áll az ítélet, hogy a világosság a világra jött, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mivel az ő cselekedeteik gonoszak voltak.
20Mert mindaz, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem jön a világosságra, hogy meg ne róják cselekedeteit.
21Aki pedig igazságosan cselekszik, a világosságra jön, hogy cselekedetei napfényre jussanak, mivel Istenben vannak téve.
22Ezután Jézus és az ő tanítványai Júdea földére mentek és ott tartózkodott velők és keresztelt.
23Keresztelt pedig János is Ennonban, Szálim mellett, mivel ott sok víz volt, és az emberek oda jöttek és megkeresztelkedtek.
24János ugyanis még nem volt börtönbe vetve.
25Vita támadt pedig János tanítványai részéről a zsidókkal a tisztulásról.
26És Jánoshoz jöttek és mondák neki: Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, kiről te bizonyságot tettél, íme az keresztel és mind hozzá mennek.
27Felelé János és monda: Az ember semmit sem kaphat, hacsak mennyből nem adnak neki.
28Ti magatok tanúim vagytok rá, hogy azt mondottam: Én nem vagyok a Krisztus, hanem hogy ő előtte vagyok küldve.
29Akié az ara, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, ki ott áll és hallja őt, örvendve örvend a vőlegény szaván. Ez az én örömem tehát beteljesedett.
30Neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell.
31Aki onnan fölülről jön, mindenkinek fölötte áll. Aki a földről van, az a földről van és a földről beszél. Aki a mennyből jött, mindenek fölött áll,
32és amit látott és hallott, azt bizonyítja, de az ő bizonyságát senki sem fogadja el.
33Aki elfogadta az ő bizonyságát, megpecsételte azt, hogy az Isten igazmondó.
34Mert akit Isten küldött, Isten igéit beszéli; mert Isten nem mérték szerint adja a lelket.
35Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.
36Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja száll reá.