John 2
1 És harmadnapon menyegző volt Galilea Kána nevű városában és Jézus anyja ott volt.
2 Meghívták pedig Jézust is és az ő tanítványait a menyegzőre.
3 És elfogyván a bor, monda Jézusnak az ő anyja: Nincs boruk!
4 És monda neki Jézus: Asszony, mi közöd hozzám? Nem jött még el az én órám.
5 Monda anyja a szolgáknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
6 Ott állott pedig hat kőveder elhelyezve a zsidóknál szokásos tisztulásra, mindegyik két vagy három mércés.
7 Monda nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színig.
8 És monda nekik Jézus: Merítsetek most és vigyetek belőle a násznagynak. És vittek neki.
9 Amint pedig a násznagy a borrá vált vizet megízlelte és nem tudta honnan való, - de a szolgák, kik a vizet merítették, tudták, - előhívta a vőlegényt a násznagy,
10 és monda neki: Minden ember először a jó bort teszi fel (az asztalra), és csak mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te pedig a jó bort idáig tartogattad.
11 Ezt az első csodatettét Jézus a galileai Kánában művelte, és kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
12 Ezután lement Kafarnaumba, ő és anyja, rokonai és tanítványai, és ott maradtak néhány napig,
13 És közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
14 És a templomban ülve találta az ökör- juh- és galambárusokat, és a pénzváltókat.
15 És kötelekből ostort fonva, valamennyit kiűzte a templomból, a juhokat és ökröket is, és a váltók pénzét kiszórta, és asztalaikat felforgatta.
16 És a galambárusoknak monda: Vigyétek el innét ezeket, és ne tegyétek az én Atyám házát kereskedés házával
17 Ekkor megemlékeztek tanítványai, hogy írva van: A te házadért való buzgóság megemészt engem.
18 Erre megszólították őt a zsidók és mondák neki: Miféle jelt mutatsz nekünk, midőn ezt cselekszed?
19 Feleié Jézus és monda nekik: Rontsátok le e templomot, és három nap alatt fölállítom azt.
20 Mondák tehát a zsidók: Negyvenhat évig épült ez a templom és te három nap alatt fölállítod azt?
21 Ő azonban testének templomáról mondotta ezt.
22 Midőn tehát feltámadott halottaiból, megemlékeztek tanítványai, hogy ő ezt mondotta, és hittek az írásnak és a beszédnek, melyet Jézus mondott.
23 Mikor pedig Jeruzsálemben volt a húsvéti ünnepen, sokan hittek az ő nevében, miután látták csodajeleit, melyeket művelt.
24 Jézus maga azonban nem bízott meg bennök, mivelhogy mindnyájokat ismerte,
25 és nem szorult senkinek bizonyságára, mert ő tudta, hogy mi lakik az emberben.