1Ezután ismét kijelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tiberiás tengernél. Kijelentette pedig így:
2Együtt voltak Simon Péter és Tamás, kit ikernek hívnak, és Nathánael, ki a galileai Kánából származott, és Zebedeus fiai és más kettő az ő tanítványai közül.
3Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondják neki: Mi is elmegyünk veled. És kimentek és csónakra szálltak, de azon éjjel nem fogtak semmit.
4Reggel felé pedig Jézus a parton állott, de a tanítványok nem ismerték meg, hogy Jézus az.
5Ekkor monda nekik Jézus: Gyermekek! van-e valami ennivalótok? Felelék neki: Nincs.
6Mondja nekik: Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán, és majd fogtok valamit. Kivetették tehát, s már-már nem tudták húzni a halak nagy sokasága miatt
7Ekkor monda az a tanítvány, kit Jézus szeretett, Péternek: Ez az Úr! Simon Péter amint meghallotta, hogy az Úr az, felöltötte köntösét (le volt ugyanis vetkőzve) és a tengerbe vetette magát.
8A többi tanítványok pedig a hajón jöttek, - mert nem messze voltak a szárazföldtől, hanem csak mintegy kétszáz könyöknyire vontatva a halakkal telt hálót.
9Amint pedig kiszálltak a partra, látták, hogy a tűz meg van rakva és rajta hal és kenyér.
10Monda nekik Jézus: Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok!
11Simon Péter fölszállt a csónakra és kihúzta a hálót a partra, telve százötvenhárom nagy hallal. S dacára hogy ennyi volt, nem szakadt el a háló.
12Monda nekik Jézus: Jertek, egyetek! És az étkezők közül senki sem merte őt kérdezni: Ki vagy te? mivel tudták, hogy az Úr az.
13És Jézus előlépett, fogta a kenyeret és kiosztotta nekik, és a halat hasonlókép.
14Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus tanítványainak, amióta halottaiból feltámadt.
15Miután pedig étkeztek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? Mondja neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek. - Legeltesd, úgymond, az én bárányaimat!
16Ismét mondja neki: Simon, János fia, szeretsz-e engem? Feleli neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek. Legeltesd, úgymond, az én bárányaimat!
17Mondja neki harmadszor: Simon, János fia, szeretsz-é engem? Péter erre elszomorodott, mivel harmadszor mondotta neki: Szeretsz-e engem? - és felelé neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Monda neki: Legeltesd az én juhaimat!
18Bizony, bizony mondom neked, hogy míg fiatal voltál, magad övezted föl magadat s arra jártál, amerre akartál; de mikor majd megöregszel, kiterjeszted kezeidet, s más övez föl téged, s oda vezet, ahová nem akarod.
19Ezt pedig azért mondotta, hogy jelezze, minő halállal fogja Istent megdicsőíteni. És miután ezt mondotta, így szólt neki: Kövess engem!
20Megfordulva Péter, látta, hogy utána jön az a tanítvány, kit Jézus szeretett, ki a vacsoránál is keblén feküdt és mondotta: Uram, ki az, aki téged elárul?
21Amint tehát Péter ezt látta, monda Jézusnak: Uram, hát ezzel mi lesz?
22Mondja neki Jézus: Akarom, hogy ő így maradjon, míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
23E miatt elterjedt a testvérek között az a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem mondotta neki, hogy nem hal meg, hanem: Akarom, hogy ő így maradjon míg eljövök, mi közöd hozzá?
24Ez az a tanítvány, aki erről bizonyságot tesz és ezt írta, és tudjuk, hogy az ő bizonysága igaz.
25Van azonban sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, miket ha egyenként leírnának, azt