John 20
1 A hét első napján pedig igen korán, mikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírról.
2 Erre elfutott, és Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, kit Jézus szeretett, és monda nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk hová tették őt.
3 Péter és az a másik tanítvány kimentek tehát és a sírhoz jöttek.
4 Együtt futottak pedig mindaketten, de az a másik tanítvány előre futott, megelőzve Pétert, és előbb ért, a sírhoz.
5 És amint lehajolt, látta, hogy a lepedők le vannak téve, de azért nem ment be.
6 Eközben odaért Péter, követve őt, és bement a sírba és látta a lepedőket lerakva,
7 és a szemfedőt, mely fején volt, nem a lepedőkkel letéve, hanem külön egy helyen összehajtva.
8 Erre aztán az a tanítvány is bement, aki először érkezett a sírhoz, s látott és hitt.
9 Mert még nem értették az írást, miszerint halottaiból kellett feltámadnia.
10 Erre a tanítványok ismét hazatértek.
11 Mária azonban megállóit a síron kívül, siránkozva. És amint sírt, lehajolt és betekintett a sírba,
12 és két angyalt látott fehér ruhákban ülni, ahol Jézus teste feküdt, egyiket fejénél, másikat lábainál,
13 kik mondák neki: Asszony, miért sírsz? - Mert elvitték - úgymond - Uramat és nem tudom hová tették.
14 Amint ezt mondotta, hátrafordult és látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az.
15 Monda neki Jézus: Asszony, miért sírsz? Kit keressz? Amaz azon hiszemben, hogy a kertész az, mondja neki: Uram, ha te vitted el Őt, mond meg nekem hová tetted, és én elviszem.
16 Monda neki Jézus: Mária! Amaz megfordulva, mondja neki: Rabboni! (azaz: Mester!)
17 Mondja neki Jézus: Ne nyúlj hozzám, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem menj testvéreimhez és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Isteniekhez.
18 Elment hát Mária Magdolna és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat és ezt meg ezt mondotta nekem.
19 Mikor pedig ama napon, a hét első napján beesteledett és az ajtók zárva voltak, ahol a tanítványok a zsidóktól való félelmükben összegyülekeztek, megjelent Jézus és megállva a középen, monda nekik: Békeség nektek!
20 És miután ezt mondotta, megmutatta nekik kezeit és oldalát. Ekkor örültek a tanítványok, hogy láthatták az Urat.
21 Mire újból monda nekik: Békeség nektek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldlek én is titeket.
22 Amint ezt mondotta, rajok lehelt és monda nekik: Vegyétek a Szentlelket!
23 Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva.
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, kit ikernek neveznek, nem volt velők mikor Jézus megjelent.
25 Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Az pedig monda nekik: Hacsak nem látom kezein a szegek nyomát, s nem tehetem ujjamat a szegek helyére, és nem dughatom kezemet az ő oldalába, nem hiszem.
26 És nyolc nap múlva ismét benn voltak Tanítványai, és Tamás velők. Megjelent Jézus zárt ajtók mellett, s megállt a középen és monda: Békeség veletek!
27 Azután monda Tamásnak: Tedd bele ide ujjadat és lássad kezeimet; nyújtsd ide kezedet és tedd bele oldalam sebébe, s ne légy hitetlen, hanem hivő!
28 Felelé Tamás és monda neki: Én Uram, én Istenem!
29 Monda neki Jézus: Mivel láttál, Tamás, hittél. Boldogok akik nem láttak és hittek.
30 Ugyancsak sok más csodát is tett Jézus tanítványinak szemeláttára, melyek nincsenek megírva e könyvben.
31 Ezek pedig megírattak, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.