1hiszem, hogy a világ sem volna képes befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.Első beszédem Teofil, szólt, mindarról, amit Jézus cselekedett és tanított kezdettől fogva
2ama napig, melyen az általa kiválasztott apostoloknak, a Szentlélek által megbízást adott, és fölvétetett.
3Ezeknek sok tanúbizonyság szerint kínszenvedése után élve mutatta magát, megjelenvén nekik negyven napon át és beszélvén nekik az Isten országáról.
4És együtt étkezve velük, meghagyta nekik, hogy Jeruzsálemből ne menjenek el, hanem várják meg az Atya ígéretét, melyet hallottatok, - úgymond, - az én számból.
5Mert János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sokára eme napok után.
6Az egybegyűltek erre megkérdezték őt mondván: Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?
7Mire mondá nekik: Nem tartozik hozzátok tudni az időt és pillanatot, melyet az Atya saját hatalmánál fogva meghatározott;
8hanem elnyeritek a reátok szálló Szentléleknek erejét és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeában és Szamariában és a föld végső határáig.
9És miután ezt mondotta, szemök láttára fölemelkedett és egy felhő elfödte őt szemeik elől.
10És mialatt utána néztek, amint az égbe fölment, íme két férfiú jelent meg mellettük fehér ruhákban, kik is mondák nekik:
11Galileai férfiak, mit álltok az égre nézve? Ez a Jézus, aki fölvitetett tőletek az égbe, úgy jön el majd, amint őt az égbe szállni láttátok.
12Erre visszatértek Jeruzsálembe az úgynevezett Olajfák hegyéről, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldnyire.
13És mikor bementek a vacsoraterembe, fölmentek oda, ahol tartózkodni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és Simon, a buzgólkodó, és Júdás, Jakab fia.
14Ezek mindannyian egyakarattal állhatatosak voltak az imádságban az asszonyokkal, s Jézus anyjával, Máriával, és az ő atyjafiaival.
15Ama napokban felállott Péter a testvérek között, (volt pedig mintegy százhúsz emberből álló sokaság) és monda:
16Testvéreim! Be kell teljesedni az írásnak, melyet a Szentlélek Dávid szája által előre megmondott Júdásról, ki vezére volt azoknak, kik Jézust elfogták;
17ki közénk tartozott és velünk e hivatalban osztozott.
18És ez telket szerzett a gonoszság díján és fölakasztva magát, középen kettészakadt és kidőltek összes belei.
19És ez tudomására jutott Jeruzsálem összes lakóinak, úgy hogy azt a telket az ő nyelvükön Hakeldamának, azaz vérteleknek hívják.
20Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Váljon az ő lakóhelyük pusztává és ne legyen aki benne lakjék, és: - Elöljárói hivatalát foglalja el más.
21Szükséges tehát, hogy ezen férfiak közül, kik mindazóta velünk voltak, mióta az Úr Jézus ki- és bejárt köztünk,
22kezdve János keresztelésétől ama napig, melyen felvitetett közülünk, - egyikük velünk együtt tanúja legyen az ő feltámadásának.
23És kijelöltek kettőt: Józsefet, kit Barzabásnak, s melléknéven „igaznak” hívtak, és Mátyást.
24És imádkozva mondák: Mutasd meg te Uram, ki mindeneknek szívét ismered, hogy a kettő közül melyiket választottad ki arra,
25hogy e szolgálatnak és az apostoli hivatalnak helyét elfoglalja, melyből Júdás kiesett, hogy elmenjen a maga helyére.
26És sorsot vetettek rajok, és a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorozták őt.