1És amikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak ugyanazon helyen.
2És hirtelen zaj támadt az égből, mint valami heves szélvésznek zúgása és betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3És szétosztott nyelvek jelentek meg nekik, mint a tűz, és leszállott mindegyikökre egy-egy.
4És beteltek Szentlélekkel és kezdettek beszélni különféle nyelveken, amint a Szentlélek nyelvökre adta.
5Akkor Jeruzsálemben istenfélő zsidóférfiak tartózkodtak minden nemzetségből, mely az ég alatt van.
6Amint tehát e zaj támadt, egybegyűlt a sokaság és zavarba jött, mivelhogy mindegyik a saját nyelvén hallotta őket beszélni.
7Álmélkodtak és csodálkoztak pedig mindnyájan és mondák: íme, nem mindannyian galileaiak ezek, akik beszélnek?
8S hogyan hallhattuk mi mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyen születtünk?
9Partusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
10Frigiában és Pamfliában, Egyptomban és Líbia részein, Cirene körül laknak, romai jövevények,
11valamint zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk őket a mi nyelvünkön hirdetni az Isten csodatetteit!
12Bámultak pedig mindnyájan és csodálkoztak és mondák egymásnak: Mi akar ez lenni?
13Mások pedig kinevették őket és azt mondották: Tele vannak borral.
14Ekkor fölállott Péter a tizeneggyel, fölemelte szavát és így szólt hozzájok: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul és halljátok meg füleitekkel az én szavaimat!
15Mert nem részegek ezek, amint ti gondoljátok, hiszen a napnak harmadik órája van;
16hanem ez az, amit Joel próféta megjövendölt:
17És lesz majd az utolsó napokban - úgymond az Úr, - hogy kiárasztok az én lelkemből minden emberre, és jövendölni fognak a ti fiaitok és leányaitok, és ifjaitoknak látomásai lesznek és véneiteknek álomlátásai.
18És kiöntök ama napokban az én Lelkemből szolgáimra és szolgálóimra és jövendölnek.
19És Csodákat teszek fönn az égen és jeleket lenn a földön, vért és tüzet és füstpárát.
20A nap sötétséggé változik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
21És történik, hogy mindaz, ki az Urnák nevét segítségül hívja, üdvözül.
22Izraelita férfiak! Halljátok e szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfiút, kit Isten az általa közöttetek művelt erők, csodák és jelek által, - mint ti is tudjátok, - kijelentett,
23ezt, miután Isten határozott rendelése és előretudása szerint, kezetekbe adatott, a gonoszok kezei által keresztre feszítve megöltétek;
24Isten azonban feltámasztotta őt, megszabadítván az alvilág fájdalmaitól, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva tartassék.
25Mert Dávid őróla mondja: Magam előtt láttam mindenkor az Urat, mert jobbomon áll, hogy meg ne inogjak.
26Ennekokáért örvendezik szívem és vigadozik nyelvem, sőt még a testem is reménységben nyugszik.
27Mert nem hagyod lelkemet a pokolban, sem azt nem engeded, hogy a te Szented enyészetet lásson.
28Megismertetted velem az élet utait és betöltesz engem gyönyörűséggel a te színed (látása) által.
29Testvéreim! legyen szabad bátran szólanom hozzátok ősatyánkról Dávidról, mert meghalt és eltemettetett, és az ő sírja nálunk van maiglan.
30Mivel pedig próféta volt és tudta, hogy Isten esküvel ígérte meg neki, miszerint az ő ágyékának gyümölcséből fog valaki ülni az ő trónján:
31jövőbe látva, Krisztus föltámadásáról beszélt, midőn azt mondotta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste romlást nem lát.
32Ezt a Jézust föltámasztotta az Isten, aminek mi mindannyian tanúi vagyunk.
33Miután pedig Istennek jobbja felmagasztalta őt és az Atyától megígért Szentlelket elnyerte, kiárasztotta azt, amit láttok és hallotok.
34Mert Dávid nem ment föl a mennybe, hanem ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra,
35mígnem ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.
36Tudja meg tehát Izraelnek egész háza minden bizonnyal, hogy Úrrá is, meg Krisztussá is Isten tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.
37Ennek hallatára megindultak szívükben és mondák Péternek és a többi apostoloknak: Mitévők legyünk testvérek?
38Mire Péter felelé: Tartsatok - úgymond - bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyitek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
39Mert nektek szól az ígéret és a ti fiaitoknak és mindazoknak, kik távol vannak, akiket csak a mi Urunk Istenünk magához hí.
40Sok más szóval is rábeszélte és buzdította őket mondván: Meneküljetek e gonosz nemzedéktől!
41Akik pedig megfogadták szavát, megkereszteltettek; és hozzájok szegődött ama napon körülbelül háromezer lélek.
42És állhatatosak voltak az apostolok tanításában és a közös kenyértörésben és az imádságokban.
43Félelem szállt meg pedig minden lelket. Számos csodák és jelek is történtek az apostolok által Jeruzsálemben, és nagy félelemben volt mindenki.
44A hivők is mind együtt voltak és mindenük közös volt.
45Vagyonukat és holmijukat eladták és szétosztották mindazoknak, akik rászorultak.
46Naponkint egy szívvel-lélekkel időztek a templomban és házról-házra végezték a kenyértörést, s vigadozva és szívük egyszerűségében költötték el étkeiket,
47dicsérve Istent és szerettetve az egész néptől. Az Úr pedig napról-napra gyarapította az üdvözülendők számát.