Acts 2
1 És amikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak ugyanazon helyen.
2 És hirtelen zaj támadt az égből, mint valami heves szélvésznek zúgása és betöltötte az egész házat, ahol ültek.
3 És szétosztott nyelvek jelentek meg nekik, mint a tűz, és leszállott mindegyikökre egy-egy.
4 És beteltek Szentlélekkel és kezdettek beszélni különféle nyelveken, amint a Szentlélek nyelvökre adta.
5 Akkor Jeruzsálemben istenfélő zsidóférfiak tartózkodtak minden nemzetségből, mely az ég alatt van.
6 Amint tehát e zaj támadt, egybegyűlt a sokaság és zavarba jött, mivelhogy mindegyik a saját nyelvén hallotta őket beszélni.
7 Álmélkodtak és csodálkoztak pedig mindnyájan és mondák: íme, nem mindannyian galileaiak ezek, akik beszélnek?
8 S hogyan hallhattuk mi mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyen születtünk?
9 Partusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,
10 Frigiában és Pamfliában, Egyptomban és Líbia részein, Cirene körül laknak, romai jövevények,
11 valamint zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk őket a mi nyelvünkön hirdetni az Isten csodatetteit!
12 Bámultak pedig mindnyájan és csodálkoztak és mondák egymásnak: Mi akar ez lenni?
13 Mások pedig kinevették őket és azt mondották: Tele vannak borral.
14 Ekkor fölállott Péter a tizeneggyel, fölemelte szavát és így szólt hozzájok: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul és halljátok meg füleitekkel az én szavaimat!
15 Mert nem részegek ezek, amint ti gondoljátok, hiszen a napnak harmadik órája van;
16 hanem ez az, amit Joel próféta megjövendölt:
17 És lesz majd az utolsó napokban - úgymond az Úr, - hogy kiárasztok az én lelkemből minden emberre, és jövendölni fognak a ti fiaitok és leányaitok, és ifjaitoknak látomásai lesznek és véneiteknek álomlátásai.
18 És kiöntök ama napokban az én Lelkemből szolgáimra és szolgálóimra és jövendölnek.
19 És Csodákat teszek fönn az égen és jeleket lenn a földön, vért és tüzet és füstpárát.
20 A nap sötétséggé változik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.
21 És történik, hogy mindaz, ki az Urnák nevét segítségül hívja, üdvözül.
22 Izraelita férfiak! Halljátok e szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfiút, kit Isten az általa közöttetek művelt erők, csodák és jelek által, - mint ti is tudjátok, - kijelentett,
23 ezt, miután Isten határozott rendelése és előretudása szerint, kezetekbe adatott, a gonoszok kezei által keresztre feszítve megöltétek;
24 Isten azonban feltámasztotta őt, megszabadítván az alvilág fájdalmaitól, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva tartassék.
25 Mert Dávid őróla mondja: Magam előtt láttam mindenkor az Urat, mert jobbomon áll, hogy meg ne inogjak.
26 Ennekokáért örvendezik szívem és vigadozik nyelvem, sőt még a testem is reménységben nyugszik.
27 Mert nem hagyod lelkemet a pokolban, sem azt nem engeded, hogy a te Szented enyészetet lásson.
28 Megismertetted velem az élet utait és betöltesz engem gyönyörűséggel a te színed (látása) által.
29 Testvéreim! legyen szabad bátran szólanom hozzátok ősatyánkról Dávidról, mert meghalt és eltemettetett, és az ő sírja nálunk van maiglan.
30 Mivel pedig próféta volt és tudta, hogy Isten esküvel ígérte meg neki, miszerint az ő ágyékának gyümölcséből fog valaki ülni az ő trónján:
31 jövőbe látva, Krisztus föltámadásáról beszélt, midőn azt mondotta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste romlást nem lát.
32 Ezt a Jézust föltámasztotta az Isten, aminek mi mindannyian tanúi vagyunk.
33 Miután pedig Istennek jobbja felmagasztalta őt és az Atyától megígért Szentlelket elnyerte, kiárasztotta azt, amit láttok és hallotok.
34 Mert Dávid nem ment föl a mennybe, hanem ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra,
35 mígnem ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.
36 Tudja meg tehát Izraelnek egész háza minden bizonnyal, hogy Úrrá is, meg Krisztussá is Isten tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.
37 Ennek hallatára megindultak szívükben és mondák Péternek és a többi apostoloknak: Mitévők legyünk testvérek?
38 Mire Péter felelé: Tartsatok - úgymond - bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyitek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
39 Mert nektek szól az ígéret és a ti fiaitoknak és mindazoknak, kik távol vannak, akiket csak a mi Urunk Istenünk magához hí.
40 Sok más szóval is rábeszélte és buzdította őket mondván: Meneküljetek e gonosz nemzedéktől!
41 Akik pedig megfogadták szavát, megkereszteltettek; és hozzájok szegődött ama napon körülbelül háromezer lélek.
42 És állhatatosak voltak az apostolok tanításában és a közös kenyértörésben és az imádságokban.
43 Félelem szállt meg pedig minden lelket. Számos csodák és jelek is történtek az apostolok által Jeruzsálemben, és nagy félelemben volt mindenki.
44 A hivők is mind együtt voltak és mindenük közös volt.
45 Vagyonukat és holmijukat eladták és szétosztották mindazoknak, akik rászorultak.
46 Naponkint egy szívvel-lélekkel időztek a templomban és házról-házra végezték a kenyértörést, s vigadozva és szívük egyszerűségében költötték el étkeiket,
47 dicsérve Istent és szerettetve az egész néptől. Az Úr pedig napról-napra gyarapította az üdvözülendők számát.