John 17
1 így beszélt Jézus, és fölemelve szemeit az égre, monda: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad megdicsőítsen téged;
2 amint hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon!
3 Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust.
4 Én megdicsőítettelek téged a földön; befejeztem a munkát, amelyet elvégzés végett reám bíztál.
5 És most dicsőíts meg te engemet magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam nálad, mielőtt a világ lett.
6 Kijelentettem nevedet az emberek előtt, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket, és megtartották a te beszédedet.
7 Most megismerték, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled van.
8 Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közöltem velők és ők elfogadták és igazán megismerték, hogy tetőled indultam ki, és elhitték, hogy te küldöttél engemet.
9 Én őérettük könyörgök; nem könyörgök a világért, hanem azokért, akiket nekem adtál, mivel ők a tieid.
10 És mindenem a tied, és a tied enyém, és az én dicsőségemre válik.
11 Én már nem vagyok a világon, de ezek a világban vannak, míg én tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg azokat a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, miként mi is.
12 Míg velők voltam, én megtartottam őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem, és nem veszett el közülük más, mint a romlás fia, hogy az írás beteljesedjék.
13 Most pedig tehozzád megyek és ezt mondom a világban, hogy az én örömemet teljesen bírják önmagukban.
14 Én közöltem velők a te szavaidat, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, valamint én sem vagyok a világból.
15 Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy megőrizd őket a rossztól.
16 Nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból.
17 Szenteld meg őket igazságban! A te szavad igazság.
18 Amint te küldöttél engemet a világba, úgy küldöttem őket én is a világba.
19 És én őérettök szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
20 De nemcsak őérettök könyörgök, hanem azokért is, kik az ő szavukra hinni fognak énbennem.
21 Hogy valamennyien egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, énbennem, és én tebenned, úgy ők is mibennünk egyek legyenek; hogy elhigyje a világ, hogy te küldöttéi engem.
22 S én a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi is egyek vagyunk.
23 Én őbennök, te meg énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és megismerje a világ, hogy te küldöttéi engem és szeretted őket, amint engem is szerettél.
24 Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is ott legyenek velem, hogy lássák az én dicsőségemet, melyet nekem adtál, minthogy szerettél engemet a világ teremtése előtt.
25 Igazságos Atya! a világ nem ismert meg téged, de én ismerlek; és ezek belátták, hogy te küldöttéi engem.
26 És megismertettem velők a te nevedet, s meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennök legyen és én őbennök.