1így beszélt Jézus, és fölemelve szemeit az égre, monda: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad megdicsőítsen téged;
2amint hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon!
3Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust.
4Én megdicsőítettelek téged a földön; befejeztem a munkát, amelyet elvégzés végett reám bíztál.
5És most dicsőíts meg te engemet magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam nálad, mielőtt a világ lett.
6Kijelentettem nevedet az emberek előtt, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket, és megtartották a te beszédedet.
7Most megismerték, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled van.
8Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közöltem velők és ők elfogadták és igazán megismerték, hogy tetőled indultam ki, és elhitték, hogy te küldöttél engemet.
9Én őérettük könyörgök; nem könyörgök a világért, hanem azokért, akiket nekem adtál, mivel ők a tieid.
10És mindenem a tied, és a tied enyém, és az én dicsőségemre válik.
11Én már nem vagyok a világon, de ezek a világban vannak, míg én tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg azokat a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, miként mi is.
12Míg velők voltam, én megtartottam őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem, és nem veszett el közülük más, mint a romlás fia, hogy az írás beteljesedjék.
13Most pedig tehozzád megyek és ezt mondom a világban, hogy az én örömemet teljesen bírják önmagukban.
14Én közöltem velők a te szavaidat, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, valamint én sem vagyok a világból.
15Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy megőrizd őket a rossztól.
16Nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból.
17Szenteld meg őket igazságban! A te szavad igazság.
18Amint te küldöttél engemet a világba, úgy küldöttem őket én is a világba.
19És én őérettök szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
20De nemcsak őérettök könyörgök, hanem azokért is, kik az ő szavukra hinni fognak énbennem.
21Hogy valamennyien egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, énbennem, és én tebenned, úgy ők is mibennünk egyek legyenek; hogy elhigyje a világ, hogy te küldöttéi engem.
22S én a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi is egyek vagyunk.
23Én őbennök, te meg énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és megismerje a világ, hogy te küldöttéi engem és szeretted őket, amint engem is szerettél.
24Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is ott legyenek velem, hogy lássák az én dicsőségemet, melyet nekem adtál, minthogy szerettél engemet a világ teremtése előtt.
25Igazságos Atya! a világ nem ismert meg téged, de én ismerlek; és ezek belátták, hogy te küldöttéi engem.
26És megismertettem velők a te nevedet, s meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennök legyen és én őbennök.