1Miután Jézus ezt elmondotta, kiment tanítványaival a Cedron-patakon túl, hol egy kert volt, melybe, bement ő és tanítványai.
2Tudta pedig Júdás is, ki őt elárulta, azt a helyet, mert Jézus gyakorta oda gyűlt össze tanítványaival.
3Júdás tehát, miután maga mellé vett egy katonai csapatot, és a főpapoktól és farizeusoktól szolgákat, oda ment lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel.
4Mivel pedig Jézus mindent tudott, ami reá várt, előre lépett és monda nekik: Kit kerestek?
5Felelék neki: A názáreti Jézust. Monda nekik Jézus: Én vagyok. Velők állott pedig Júdás is, ki őt elárulta.
6Amint tehát azt mondotta: Én vagyok, hátra hökkentek és a földre estek.
7Ekkor újra kérdé őket: Kit kerestek? Azok pedig mondák: A názáreti Jézust.
8Felelé Jézus: Mondottam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, ezeket hagyjátok elmenni.
9Hogy beteljesedjék a beszéd, melyet mondott, hogy: Akiket nekem adtál, nem vesztettem el belőlök egyet sem.
10Ekkor Simon Péter, kinél kard volt, kirántotta, rácsapott a főpap szolgájára és levágta a jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt.
11Ekkor monda Jézus Péternek: Tedd vissza kardodat hüvelyébe! Azt a kelyhet, melyet nekem az Atya adott, ne igyam-e meg?
12Erre a csapat, a hadnagy és a zsidók szolgái megragadták Jézust és megkötözték őt.
13És elvezették először Annáshoz, mivelhogy ipa volt Kaifásnak, ki főpap volt azon esztendőben.
14Kaifás pedig az volt, aki tanácsot adott a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.
15Követte pedig Jézust Simon Péter és egy másik tanítvány. Ez a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába.
16Péter pedig az ajtónál állott kívül. Ekkor az a másik tanítvány, ki ismerőse volt a főpapnak, kiment és szólt a kapusnőnek, és bevezette Pétert.
17Ekkor monda Péternek a kapusnő: Nemde te is ezen embernek tanítványai közül vagy? Az mondja: Nem vagyok.
18A szolgák és cselédek pedig a parázs mellett álltak, mert hideg volt, és melegedtek.
19A főpap erre Jézust az ő tanítványai és tanítása felől kérdezte.
20Felelé neki Jézus: Én nyíltan szólottam a világnak; én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahová az összes zsidók egybegyűlnek, és titokban nem beszéltem semmit.
21Mit kérdezel engem? kérdezd azokat, aki hallották mit beszéltem nekik. Majd azok tudják, hogy én mit mondottam.
22Amint pedig ezt mondotta, az ott álló szolgák egyike arcul ütötte Jézust, mondván: így felelsz a főpapnak?
23Felelé neki Jézus: Ha rosszul szólottam, bizonyítsd be, hogy rossz volt; ha pedig jól, miért ütsz engem?
24És Annás elküldötte őt megkötözve Kaifás főpaphoz.
25Simon Péter pedig ott állott és melegedett. Ekkor mondák neki: Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Tagadta és monda: Nem vagyok.
26Mondja neki a főpap szolgáinak egyike, rokona annak, kinek Péter levágta a fülét: Nem láttalak-e én téged a kertben ővele?
27Mire Péter újból tagadta, és nyomban megszólalt a kakas.
28Erre elvezették Jézust Kaifástól a törvényházba. Reggel volt pedig, és ők nem mentek be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessék magokat, hanem hogy megehessék a húsvétot.
29Pilátus tehát kiment hozzájok és monda: Miféle vádat hoztok fel ezen ember ellen?
30Felelék és mondák neki: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt kezedbe.
31Mire Pilátus monda nekik: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek el saját törvényetek szerint! A zsidók azonban felelék neki: Nekünk nem szabad senkit megölnünk.
32Hogy beteljesedjék Jézus szava, melyet mondott, midőn előre jelezte, hogy minő halállal hal meg.
33Pilátus tehát újra bement a törvényházba, maga elé hivatta Jézust és monda neki: Te vagy a zsidók királya?
34Felelé Jézus: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondották neked rólam?
35Feleié Pilátus: Talán zsidó vagyok én? A te nemzeted és a főpapok adtak át nekem. Mit tettél?
36Felelé Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna az én országom, szolgáim bizonyára harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek, de hát az én országom nem innét való.
37Monda erre neki Pilátus: Tehát király vagy te? Felelé Jézus: Igen, én király vagyok. Én arra születtem és avégre jöttem a világra, hogy az igazságról bizonyságot tegyek. Mindaz, aki az igazság híve, meghallgatja szavamat.
38Monda neki Pilátus: Mi az igazság?
39És miután ezt mondotta, ismét kiment a zsidókhoz és monda nekik: Én semmi okot nem találok benne.
40Szokástok azonban nektek, hogy a húsvétra egyet elbocsássak. Akarjátok hát, hogy elbocsássam a zsidók királyát? Mire mindannyian újból kiáltották mondván: Ne ezt, hanem Barabbást! Barabbás pedig rabló volt.