1Ezt mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2Kizárnak benneteket a zsinagógákból, sőt eljön az óra, hogy mindaz, aki titeket megöl, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.
3És ezt azért teszik veletek, mert nem ismerik az Atyát, sem engem.
4De ezt azért mondottam nektek, hogy midőn eljő az óra, eszetekbe jusson, hogy én megmondottam nektek.
5Ezt pedig azért nem mondottam meg kezdetben, mivel veletek voltam. De most elmegyek ahhoz, aki engem küldött, és senki közületek nem kérdi: Hová mégy?
6Hanem mivel ezt mondottam nektek, szomorúság töltötte el szíveteket.
7Ám én megmondom nektek az igazságot: Jó nektek, hogy én elmegyek, mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8És ha majd ő eljön, meggyőzi a világot a bűnről és az igazságról és az ítéletről.
9A bűnről ugyanis, mert nem hittek bennem;
10az igazságról pedig, mivel az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
11végre az ítéletről, mivel e világ fejedelme már megítéltetett.
12Sok minden mondanivalóm volna még nektek, de most nem tudjátok elviselni.
13De ha majd eljön az igazság Lelke, ő megtanít titeket minden igazságra, mert ő nem magától beszél, hanem elmondja mindazt, amit hall, és kijelenti nektek a jövendőt.
14Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből veszi és hirdeti nektek.
15Minden, ami az Atyáé, az enyém. Azért mondottam, hogy az enyémből veszi és hirdeti nektek.
16Egy kis idő még, s már nem láttok engem; s ismét egy kis idő múlva megláttok engem, mert az Atyához megyek.
17Ekkor mondák némelyek tanítványai közül egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő, és nem láttok engem; és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és hogy az Atyához megyek?
18Mondák ismét: Mi ez, amit mond: Egy kis idő? nem tudjuk mit beszél.
19Ekkor észrevette Jézus, hogy kérdezni akarják őt, és monda nekik: Azon tanakodtok, hogy azt mondottam: Egy kis idő múlva nem láttok engem és ismét egy kis idő múlva megláttok engem?
20Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sírtok és keseregtek, a világ ellenben örül; ti majd szomorkodtok, de szomorúságtok örömre változik.
21Az asszony, mikor szül, szomorkodik, mert elérkezett az ő órája; miután pedig a gyermeket megszülte, már nem gondol vissza szorongattatására az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22Ti is tehát most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket, és örülni fog szívetek, s örömötöket senki el nem veszi tőletek.
23És ama napon nem kérdeztek tőlem semmit Bizony, bizony mondom nektek: Ha valamit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömetek teljes legyen.
25Ezt példabeszédekben mondottam nektek. Eljön az idő, amikor már nem
26példabeszédekben fogok hozzátok szólani, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.Ama napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát teérettetek.
27Mert ő maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én Istentől jöttem.
28Kiindultam az Atyától és a világra jöttem; ismét elhagyom a világot és visszatérek az Atyához.
29Mondják neki tanítványai: Lám, most nyíltan beszélsz, és nem mondasz semmi hasonlatot.
30Most tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen. Ennélfogva hisszük, hogy Istentől jöttél.
31Felelé nekik Jézus: Most hisztek?
32íme, eljön az óra, és már eljött, amikor szétoszoltok, ki-ki az ő tulajdonába, és engem magamra hagytok: ám én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33Azért mondottam ezt nektek, hogy énbennem megnyugodjatok. A világban szorongattatást szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.