1Voltak ugyan az előbbinek is istentiszteleti törvényei és földi szentélye.
2Egy elő-sátor állíttatott fel ugyanis, melyben a gyertyatartók voltak és az asztal és kitett kenyerek, az úgynevezett szentély.
3A második kárpit mögött volt a sátor, melyet szentek szentjének neveztek,
4ebben volt az aranytömjénező és a minden oldalról arannyal borított szövetség szekrénye, benne egy arany veder a mannával és Áron vesszeje, mely kivirágzott, és a szövetség táblái,
5fölötte pedig voltak a dicsőség kerubjai, beárnyékozva a kegyelem trónját, mikről nem szükség most egyenként szólani.
6így volt ez elrendezve, és a papok az elő-sátorba mindenkor bementek az áldozati szolgálat elvégzésére;
7de a második sátorba csak a főpap ment be egyszer egy évben, s nem vér nélkül, melyet a saját maga és a nép tudatlanságáért mutatott be;
8azt jelezvén ez által a Szentlélek, hogy a szentek szentjéhez vezető út még nem nyílt meg, ameddig az elő-sátor fönnáll.
9Ez előképe a jelen időnek, amely szerint oly ajándékok és áldozatok mutattatnak be, melyek a szolgálattevőt lelkiismeretben tökéletessé nem tehetik, miután csak ételekre és italokra,
10s különféle mosakodásokra vonatkozó testi szertartásokban állottak, melyek a javítás idejéig voltak rendelve.
11Krisztus azonban megjelenvén mint a jövendő jóknak főpapja, nagyobb és tökéletesebb sátoron át, mely nem kézzel készíttetett, azaz nem földi alkotású,
12nem is bakok vagy borjak vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentek szentjébe, miután az örök váltságot megszerezte.
13Mert ha a bakok és tulkok vére, és az üszőnek elhintett hamva a fertőzötteket megszenteli, úgy hogy testileg megtisztulnak:
14mennyivel inkább megtisztítja a mi lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgálhassunk, a Krisztus vére, ki a Szentlélek által önnönmagát mutatta be Istennek szeplőtelen áldozatul?
15És arravaló az újszövetség közvetítője, hogy az előbbi szövetségben történt áthágásoknak váltságára szenvedett halála révén a hivatottak elnyerjék a vég nélküli örökség ígéretét.
16Ahol ugyanis végrendelet van, szükséges, hogy közbejöjjön a végrendelkező halála.
17Mert a végrendelet a halál által nyer érvényességet, különben nem érvényes, ameddig a végrendelkező él.
18Ennélfogva az első sem köttetett meg vér nélkül.
19Mert miután Mózes a törvény minden parancsát felolvasta az egész népnek, vevén a borjak és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal, magát a könyvet és az egész népet meghintette,
20mondván: Ez a szövetség vére, melyet nektek az Isten rendelt.
21A sátort is, és az istentiszteletre szánt összes edényeket hasonlóképen vérrel hintette meg.
22És a törvény szerint majdnem minden vérben tisztul meg, és vérontás nélkül nincs bocsánat.
23Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgoknak előképei így tisztuljanak meg; magok a mennyeiek pedig ezeknél jelesebb áldozatokkal.
24Mert Jézus nem a kézzel épített szentélybe ment be, mi a valódinak előképe volt; hanem magába a mennybe, hogy megjelenjék most az Isten színe előtt miérettünk.
25Nem is azért, hogy többször föláldozza magát, mint ahogy a főpap bemegy a szentek szentjébe minden esztendőben egyszer, idegen vérrel;
26mert különben többször kellett volna világ kezdetétől fogva szenvednie; így azonban egyszer jelent meg az idők végezetén, hogy önfeláldozása által a bűnt eltörölje.
27És valamint el van rendelve, hogy az emberek egyszer haljanak meg, mire az ítélet következik,
28úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokaknak bűneit elvegye; másodszor bűn nélkül fog megjelenni az őt váróknak üdvözítésére.