1A mondottaknak főtartalma pedig ez: Olyan főpapunk van, ki a Fölséges trónjának jobbján ül a mennyben,
2mint a szentélynek és az igazi sátornak szolgája, melyet az Úr állított fel és nem ember.
3Mert minden főpap az ajándékok és áldozatok bemutatására van rendelve, azért szükséges, hogy ennek is legyen mit bemutatnia;
4ha pedig a földön volna, nem is volna pap; mivelhogy vannak, akik az ajándékokat a törvény szerint bemutatják,
5kik a mennyeiek előképének és árnyékának szolgálnak; miként Mózes az utasítást kapta, midőn a sátort készítette: Vigyázz (úgymond) hogy mindent ama minta szerint készíts, mely neked a hegyen mutattatott!
6Most pedig annyival jelesebb papi szolgálatot nyert, amennyivel becsesebb a szövetség, melynek szerzője, s mely jobb Ígéreteken alapszik.
7Mert ha amaz első fogyatkozás nélkül lett volna, nem keresnének egy másodiknak helyet.
8Már pedig dorgálván őket azt mondja: íme eljönnek a napok, úgymond az Úr, és megkötöm Izrael házával és Júda házával az új szövetséget,
9nem olyan szövetséget, mint amilyent atyáikkal kötöttem ama napon, midőn megfogtam kezöket, hogy kivezessem őket Egyiptom földéről; mert ők nem maradtak meg szövetségemben, és én magokra hagytam őket, úgymond az Úr.
10Hanem ez a szövetség, melyet Izrael házával kötök ama napok után, úgymond az Úr: Az én törvényeimet elméjükbe vésem és beleírom azokat szívükbe, és leszek nekik az ő Istenök, és ők lesznek az én népem,
11és nem tanítja többé ki-ki az ő felebarátját és ki-ki az ő testvérét, mondván: Ismerd meg az Urat! Mert ismerni fognak mindnyájan, kicsinytől nagyig;
12mivel megkegyelmezek az ő gonoszságaiknak, és nem gondolok többé vissza bűneikre.
13Mikor pedig új szövetségről beszélt, a régit elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévül és megvénül, közel jár az enyészethez.