1Mivel ugyanis a törvény csak árnyéka a jövendő jóknak, nem valóságos képe a dolgoknak, ugyanazon áldozatokkal, melyeket évről-évre megszakítás nélkül bemutatnak, az azokhoz járulókat tökéletesekké soha nem teheti;
2különben felhagytak volna azoknak bemutatásával, mivel az egyszer megtisztult áldozok nem éreznék lelkiismeretükben bűnt;
3de ezek által évről évre megújul a bűnök emlékezete.
4Mert lehetetlen, hogy a tulkok és bakok vére által a bűnök eltöröltessenek.
5Azért mondja mikor a világra jön: Áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem;
6a bűnért bemutatott égő áldozatokban nem találtad kedvedet
7Akkor mondám: íme jövök! A könyv elején írva van felőlem, hogy cselekedjem, Isten, a te akaratodat.
8Mivel előbb azt mondotta: hogy áldozatokat, ajándékokat és engesztelő áldozatokat nem akartál, sem - nem kedves előtted, ami a törvény szerint mutattatik be;
9mire azt feleltem: íme jövök, hogy cselekedjem, Isten a te akaratodat, - eltörli az elsőt, hogy a másodikat helyébe állítsa.
10Ezen akaratban megszenteltettünk Jézus Krisztus testének föláldozása által egyszer s mindenkorra.
11És míg minden pap készen áll naponként a szolgálatra és ugyanazon áldozatok gyakori bemutatására, melyek a bűnöket soha el nem törülhetik,
12ez miután egyetlen engesztelő áldozatát bemutatta, örökké az Istennek jobbján ül,
13és várja továbbra, míg ellenségei lábainak zsámolyává tétetnek.
14Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
15Bizonyságot tesz nekünk továbbá a Szentlélek is. Mert miután azt mondotta:
16Ez az a szövetség, melyet velők kötni fogok ama napok után, úgymond az Úr, az én törvényeimet szívükbe vésem és elméjükbe beleírom azokat,
17és bűneikről és gonoszságaikról többé meg nem emlékezem.
18Ahol pedig ezeknek bocsánata megvan, ott már többé nem szükséges az engesztelő áldozat.
19Mivel tehát reményünk van, testvérek, hogy a szentélybe Krisztus vére által bemehetünk,
20azon az új és élő úton, melyet nekünk a kárpiton, vagyis az ő testén át nyitott,
21és nagy főpapunk van az Isten háza fölött:
22járuljunk oda igaz szívvel, teljes hittel, miután szívünk a meghintés által a rossz lelkiismerettől megtisztult, és testünk a tiszta vízzel lemosatott;
23tartsuk meg a mi reménységünk vallását rendíthetlenül, (mert hű az, aki Ígéretet tett)
24és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jó cselekedetekre buzduljunk,
25s ne maradozzunk el gyülekezetünkből, mint némelyek szokták, hanem vigasztaljuk egymást annyival is inkább, minél jobban látjátok ama napot közeledni.
26Mert ha szándékosan vetkezünk, miután az igazság ismeretére jutottunk, akkor nincs többé bűneinkért engesztelő áldozat,
27hanem rettenetes Ítélet vár ránk és haragvó tűz, mely az ellenszegülőket megemészti.
28Ha valaki Mózes törvényét megszegi, két vagy három tanú bizonyságára minden irgalom nélkül meghal;
29elgondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel, ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetség vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja és a kegyelem Lelkét gyalázattal illeti.
30Hiszen tudjuk ki mondotta: Enyém a boszuállás és én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.
31Rettenetes az élő Istennek kezeibe esni.
32De emlékezzetek vissza a régi napokra, melyekben megvilágosíttatva a szenvedések nagy harcát vívtátok;
33midőn ugyanis egyrészt a gyaláztatások és üldöztetések révén mindenek szemét magatokra vontátok, másrészt pedig a hasonló sorsúaknak társaivá lettetek.
34Mert a foglyok iránt is részvéttel voltatok, meg javaitoknak elrablását is örömmel vettétek, tudván, hogy nektek becsesebb és maradandóbb jótok van.
35Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, melyre nagy jutalom vár!
36Mert türelemre van szükségtek, hogy Isten akaratát teljesítvén, elnyerjétek az Ígéretet.
37Csak egy kevés idő még, és aki eljövendő, eljő és nem késik.
38Az én igazom pedig a hitből él, de ha visszavonul, nem lesz kedves az én lelkemnek.
39Ám mi nem vagyunk a visszavonulás gyermekei, hogy elkárhozzunk, hanem a hit gyermekei, hogy lelkünket megmentsük.