Hebrews 11
1 A hit pedig a reménylendő dolgoknak alapja, a láthatatlanoknak bizonyítéka.
2 Mert ez által szereztek bizonyságot őseink.
3 Hittel értjük meg, hogy a világ Isten igéje által alkottatott, hogy ami láthatatlan volt, láthatóvá lett.
4 Hittel mutatott be Ábel az Istennek jobb áldozatot mint Káin, mely által bebizonyult, hogy ő igaz, mivel Isten bizonyságot tett az ő ajándékairól, s ő az által még halva is beszél.
5 Hittel ragadtatott el Hénok, hogy ne lássa a halált, és nem volt található, mert elvitte őt az Isten; de elvitetése előtt bizonyságot nyert, hogy Isten előtt kedves volt.
6 Hit nélkül azonban lehetetlen Isten előtt kedvesnek lenni. Mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik, és hogy megjutalmazza azokat, kik őt keresik.
7 Hittel építette Noé, miután értesítést nyert arról, amit még látni nem lehetett, félve a bárkát az ő háza megmentésére, ami által a világot elítélte, és örököse lett a hitből származó megigazulásnak.
8 Hittel engedelmeskedett az, kit Ábrahámnak hívnak, hogy kiköltözzék ama helyre, melyet örökségül vala nyerendő; és kiköltözött anélkül, hogy tudta volna hová menjen.
9 Hittel tartózkodott az ígéret földén, mint idegen földön, sátorokban lakva Izsákkal és Jákobbal, ugyanazon ígéretnek örököstársaival.
10 Mert várta az alapokon nyugvó várost, melynek építője és alapítója az Isten.
11 Hittel nyert erőt a magtalan Sára is a magzatfoganásra, dacára hogy korát meghaladta, mivel igaznak tartotta Azt, ki ezt megígérte.
12 Amiértis egytől (még pedig elerőtlenedettől) oly sokan származtak, mint az égi csillagok és mint a tenger partján levő megszámlálhatatlan fövény.
13 A hitben haltak meg mindezek, anélkül hogy az igereteket elnyerték volna, hanem a távolból látták és üdvözölték azokat, s megvallottak, hogy zarándokok és jövevények a földön.
14 Akik pedig így beszélnek, elárulják, hogy hazát keresnek.
15 Holott ha arra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, ugyancsak lett volna idejök visszatérni,
16 de ők jobbat kivannak, tudniillik a mennyeit. Azért nem restéi Isten az ő Istenüknek neveztetni, mert várost készített nekik.
17 Hittel áldozta föl Ábrahám Izsákot, midőn próbára tétetett, és fölajánlotta egyszülöttét, ki az ígéreteket nyerte;
18 kinek az lett mondva: Izsákban nyer nevet a te ivadékod;
19 mert azt gondolta, hogy Isten halottaiból is feltámaszthatja őt, amiért is példaképül visszanyerte őt.
20 A jövendőben való hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut.
21 Hittel áldotta meg a haldokló Jákob Józsefnek mindkét fiát és illette tisztelettel (királyi) pálcájának hegyét.
22 Hittel emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kiköltözéséről és rendelkezett csontjaira nézve
23 Hittel rejtegették Mózest az ő szülei, születésétől fogva három hónapig, mivel látták, hogy a gyermek szép, és nem féltek a király parancsától.
24 Hittel tagadta Mózes mikor nagy lett, hogy ő a Fáraó leányának fia,
25 inkább akarván az Isten népéve! sanyargattatni, mintsem a múlandó bűn kellemeit élvezni,
26 nagyobb gazdagságnak tartván az egyiptomiak kincseinél Krisztus gyalázatát, mert a jutalmazásra tekintett.
27 Hittel hagyta el Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert a láthatatlanhoz úgy ragaszkodott, mintha látta volna.
28 Hittel tartotta meg a húsvétét és a vérrel való meghintést, hogy aki az elsőszülötteket öldökölte, őket ne érintse.
29 Hittel mentek át a Vörös-tengeren, mint a száraz földön, mit megkísérelvén az egyiptomiak, a vízbe fúltak.
30 Hit által omlottak le Jerikó falai hétnapi körüljárás után.
31 Hite folytán nem veszett el a parázna Ráháb, ki a kémeket békével befogadta.
32 És mit mondjak még? Hiszen kifogyok az időből, ha beszélni akarok Gedeonról, Barakról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról,
33 kik a hit által országokat győztek meg, igazságot cselekedtek, elnyerték az Ígéreteket és betömték az oroszlánok száját;
34 a tűz rohamát eloltották, megmenekedtek a kard élétől, gyengékből erősekké váltak, hősök lettek a harcban, megszalasztották az idegenek táborát;
35 az asszonyok a feltámadás által visszanyerték halottaikat. Mások pedig kínpadra húzattak és nem fogadták el a szabadon bocsáttatást, hogy jobb feltámadásban legyen részük.
36 Ismét mások gúnyt és ostoroztatást, azonfölül bilincseket és börtönt szenvedtek,
37 megköveztettek, kettévágattak, próbára tétettek, kard élén haltak el, erre arra bujdostak juh- és kecskebőrökben, szűkölködve, szorongatva, nyomorogva,
38 kikre nem volt méltó a világ; a pusztákban, hegyekben, barlangokban és földi üregekben barangolva.
39 És mindezek, bár a hit bizonysága által igazolva voltak, nem nyerték el az ígéretet,
40 mivel Isten a mi számunkra valami jobbat rendelt, hogy nálunk nélkül ne jussanak a tökéletességre.