Bible

1 Ennélfoga mi is, kik ennyi sok tanúnak felhőjétől vagyunk körülvéve, lerakva minden terhet, és a minket környező bűnt, béketűréssel igyekezzünk a nekünk kijelölt viadalra; 2 föltekintvén a hitnek szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, ki az elébe tárt öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődve a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül. 3 Igen, gondoljatok arra, ki a bűnösöktől magával szemben olyan ellenmondást szenvedett, hogy ki ne fáradjatok és lelketekben el ne csüggedjetek. 4 Mert még nem álltatok ellen egész a vérig, a bűn ellen küzdve; 5 és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely nektek, mint fiaknak szól, mondván: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítékét és el ne csüggedj, midőn téged dorgál. 6 Mert akit az Úr szeret, azt megsanyargatja, és megfenyít minden fiat, kit magához fogad. 7 Maradjatok állhatatosak a fenyítésben! Úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival; mert melyik az a fiú, kit atyja meg nem fedd? 8 Ha pedig fenyíték nélkül maradtok, melyben mindenkinek volt része, akkor fattyuk vagytok és nem fiák. 9 Továbbá a mi testi atyáink is tanítóink voltak és tiszteltük őket; vajjon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 És azok csak kevés ideig, belátásuk szerint oktattak minket? ez pedig arra tanít, ami hasznos, hogy részesüljünk az ő szentségében. 11 Igaz ugyan, hogy a jelenben minden fenyíték nem örömre, hanem szomorúságra látszik szolgálni; de azután az igazságnak megnyugtató gyümölcsét termi azoknak, kik abban gyakoroltattak. 12 Ennekokáért emeljétek föl a lelankadt kezeket és az ingadozó térdeket, 13 és lépjetek egyenesen lábaitokkal, hogy valaki sántítva félre ne lépjen, hanem inkább meggyógyuljon. 14 Békeségre törekedjetek mindenkivel és életszentségre, amely nélkül senki Istent meg nem látja; 15 vigyázva arra, hogy valaki az Isten malasztját el ne hanyagolja, nehogy valami keserű gyökér felnövekedvén, akadály legyen, s ez által sokan beszennyeződjenek. 16 Senki se legyen parázna vagy vallásgúnyoló, mint Ezsau, ki egy ételért eladta elsőszülötti jogát; 17 hisz tudjátok, hogy mikor az áldást azután is örökölni akarta, elutasíttatott, mert nem volt helye többé a megbánásnak, habár könnyhullatással kereste azt. 18 Mert nem járultatok érinthető hegyhez, lángoló tűzhöz és forgószélhez, homályhoz és förgeteghez, 19 trombitaharsogáshoz és szavak hangjához, melyet akik hallottak, mentegetődztek, hogy nekik ne szóljon az ige; 20 mert el nem viselhették ami mondatott: Ha oktalan állat érinti is a hegyet, köveztessék meg. 21 És oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondotta: Megrémültem és reszkettem. 22 Hanem odajárultatok Sión hegyéhez és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és a sok ezer angyal seregéhez, 23 és az elsőszülöttek gyülekezetéhez, kik be vannak írva a mennyben, és Istenhez, a mindenek bírájához, és a tökéletes igazak lelkeihez, 24 és az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a vérhintéshez, mely jobban beszél mint Ábelé. 25 Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok a hozzátok szólót! Mert ha azok meg nem menekültek, kik azt utasították vissza; ki a földön beszélt, mennyivel kevésbbé mi, ha elfordulunk attól ki mennyekből szól hozzánk! 26 Az ő szava megrendítette akkor a földet, most pedig Ígéretet tesz és azt mondja: Még egyszer, és én megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is. 27 Mivel pedig azt mondja: \Még egyszer\, - ezzel kijelenti, hogy ami inog, mint teremtett dolog, átváltozik, hogy ami megingathatlan, megmaradjon. 28 Mivel tehát megingathatlan országot nyertünk, legyünk háládatosak, és szolgáljunk ezáltal Istennek kedveskedve, félelemmel és tisztelettel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.