1Ennélfoga mi is, kik ennyi sok tanúnak felhőjétől vagyunk körülvéve, lerakva minden terhet, és a minket környező bűnt, béketűréssel igyekezzünk a nekünk kijelölt viadalra;
2föltekintvén a hitnek szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, ki az elébe tárt öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődve a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
3Igen, gondoljatok arra, ki a bűnösöktől magával szemben olyan ellenmondást szenvedett, hogy ki ne fáradjatok és lelketekben el ne csüggedjetek.
4Mert még nem álltatok ellen egész a vérig, a bűn ellen küzdve;
5és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely nektek, mint fiaknak szól, mondván: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítékét és el ne csüggedj, midőn téged dorgál.
6Mert akit az Úr szeret, azt megsanyargatja, és megfenyít minden fiat, kit magához fogad.
7Maradjatok állhatatosak a fenyítésben! Úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival; mert melyik az a fiú, kit atyja meg nem fedd?
8Ha pedig fenyíték nélkül maradtok, melyben mindenkinek volt része, akkor fattyuk vagytok és nem fiák.
9Továbbá a mi testi atyáink is tanítóink voltak és tiszteltük őket; vajjon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
10És azok csak kevés ideig, belátásuk szerint oktattak minket? ez pedig arra tanít, ami hasznos, hogy részesüljünk az ő szentségében.
11Igaz ugyan, hogy a jelenben minden fenyíték nem örömre, hanem szomorúságra látszik szolgálni; de azután az igazságnak megnyugtató gyümölcsét termi azoknak, kik abban gyakoroltattak.
12Ennekokáért emeljétek föl a lelankadt kezeket és az ingadozó térdeket,
13és lépjetek egyenesen lábaitokkal, hogy valaki sántítva félre ne lépjen, hanem inkább meggyógyuljon.
14Békeségre törekedjetek mindenkivel és életszentségre, amely nélkül senki Istent meg nem látja;
15vigyázva arra, hogy valaki az Isten malasztját el ne hanyagolja, nehogy valami keserű gyökér felnövekedvén, akadály legyen, s ez által sokan beszennyeződjenek.
16Senki se legyen parázna vagy vallásgúnyoló, mint Ezsau, ki egy ételért eladta elsőszülötti jogát;
17hisz tudjátok, hogy mikor az áldást azután is örökölni akarta, elutasíttatott, mert nem volt helye többé a megbánásnak, habár könnyhullatással kereste azt.
18Mert nem járultatok érinthető hegyhez, lángoló tűzhöz és forgószélhez, homályhoz és förgeteghez,
19trombitaharsogáshoz és szavak hangjához, melyet akik hallottak, mentegetődztek, hogy nekik ne szóljon az ige;
20mert el nem viselhették ami mondatott: Ha oktalan állat érinti is a hegyet, köveztessék meg.
21És oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondotta: Megrémültem és reszkettem.
22Hanem odajárultatok Sión hegyéhez és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és a sok ezer angyal seregéhez,
23és az elsőszülöttek gyülekezetéhez, kik be vannak írva a mennyben, és Istenhez, a mindenek bírájához, és a tökéletes igazak lelkeihez,
24és az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a vérhintéshez, mely jobban beszél mint Ábelé.
25Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok a hozzátok szólót! Mert ha azok meg nem menekültek, kik azt utasították vissza; ki a földön beszélt, mennyivel kevésbbé mi, ha elfordulunk attól ki mennyekből szól hozzánk!
26Az ő szava megrendítette akkor a földet, most pedig Ígéretet tesz és azt mondja: Még egyszer, és én megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.
27Mivel pedig azt mondja: \Még egyszer\, - ezzel kijelenti, hogy ami inog, mint teremtett dolog, átváltozik, hogy ami megingathatlan, megmaradjon.
28Mivel tehát megingathatlan országot nyertünk, legyünk háládatosak, és szolgáljunk ezáltal Istennek kedveskedve, félelemmel és tisztelettel.
29Mert a mi Istenünk emésztő tűz.