1Ennekokáért mellőzve a Krisztus tanításának kezdő elemeit, térjünk át a tökéletesebbre, nem kezdvén ismét az alaprakással, a holt cselekedetekből való megtérésnek, az Istenben való hitnek,
2a keresztségnek és kézföltételnek, a holtak feltámadásának és az örök Ítéletnek tanításával.
3Majd ezt is megtesszük, ha Isten engedi.
4Mert lehetetlen, hogy azok, kik egyszer megvilágosíttattak és a mennyei ajándékot megízlelték, részesedtek a Szentlélekben,
5nem különben megízlelték az Isten jó igéjét és a jövendő világnak erejét,
6és mégis elestek, - ismét megújuljanak a megtérés által, ők, kik amennyiben rajtok áll, az Isten Fiát újra megfeszítik és csúfot űznek belőle.
7Mert az a föld, mely a gyakorta reáhulló záporesőt beissza és megfelelő növényt terem azoknak, kik művelik, Istentől áldásban részesül.
8Amely pedig tövist és bojtorjánt terem, az semmit sem ér, és közel van az átokhoz; minek vége az elégetés.
9Titőletek azonban, szeretteim, jobbat reménylünk és üdvösebbet, habár így beszélünk.
10Mert nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék cselekedetetekről és szeretetetekről, melyet az ő nevében tanúsítottatok, midőn a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.
11Kívánjuk azonban, hogy mindegyiktek ugyanazon készséget mutassa a reménység teljesítésére mindvégiglen;
12hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, kik a hit és béketűrés által örökösei lesznek az ígéreteknek.
13Mert midőn Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel senki sem volt nálánál nagyobb, akire esküdhetett volna, önmagára esküdött,
14mondván: Bizony mondom, hogy megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítlak téged.
15És így kitartással tűrve, megnyerte az ígéretet.
16Az emberek ugyanis önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden vetekedésüknek véget vet a megerősítésül mondott eskü.
17Ennélfogva Isten bővebben akarván megmutatni az ígéret örököseinek az ő határozatának változhatlanságát, esküt csatolt hozzá,
18hogy két megdönthetlen dolog által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, a leghathatósabb vigasztalásunk legyen, kik azon vagyunk, hogy elérhessük a nekünk nyújtott reményt,
19mely lelkűnknek biztos és erős horgony gyanánt szolgál, és beér egész a kárpiton belül,
20ahová elöljárónk, Jézus, miérettünk bement, ki Melkizedek rendje szerint főpappá lett örökre.