1Féljünk tehát, netalán valaki közőletek nem törődvén az ő nyugalmába való bemenetelről tett Ígérettel, hanyagnak lássák.
2Mert nekünk is szólott az, úgy mint azoknak; csakhogy nekik nem használt a hallott beszéd, mert nem volt egyesítve a hallottakból merített hittel.
3Mert csak úgy megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, amint megmondotta: Megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba; és pedig dacára annak, hogy művei világ teremtése óta be voltak fejezve.
4Bizonyos helyen ugyanis a hetedik napról eképen szólott: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkájától.
5És e helyen ismét: Nem mennek be az én nyugalmamba.
6Mivel tehát ebből az következik, hogy némelyek bemennek abba, és azok, akiknek előbb hirdettetett, nem mentek be a hitetlenség miatt;
7ismét kitűz egy napot, a \mát\, Dáviddal mondván annyi idő után, miként fent mondatott: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveiteket!
8Mert ha Jézus megadta volna nekik a nyugodalmat, sohasem beszélne többé más napról.
9Ennélfogva hátra van meg a szombati nyugalom az Isten népének.
10Mert aki bement az ő nyugalmába, az is megnyugszik az ő munkáitól, miként Isten az övéitől.
11Siessünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
12Mert eleven az Isten igéje és hathatós, és mélyrehatóbb minden kétélű kardnál, és behatol a léleknek és szellemnek, az izmoknak és velőknek oszlásáig, és bírája a szív gondolatainak és szándékainak.
13És nincs az ő színe előtt egyetlen láthatatlan teremtmény, hanem minden nyitva tárva van annak szemei előtt, kinek mi felelősek vagyunk.
14Mivel tehát nagy főpapunk van, ki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsuk meg hitvallásunkat!
15Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna szánakodni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindent megpróbált, kivéve a bűnt.
16Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk szükség esetén a segítségre.