Hebrews 4
1 Féljünk tehát, netalán valaki közőletek nem törődvén az ő nyugalmába való bemenetelről tett Ígérettel, hanyagnak lássák.
2 Mert nekünk is szólott az, úgy mint azoknak; csakhogy nekik nem használt a hallott beszéd, mert nem volt egyesítve a hallottakból merített hittel.
3 Mert csak úgy megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, amint megmondotta: Megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba; és pedig dacára annak, hogy művei világ teremtése óta be voltak fejezve.
4 Bizonyos helyen ugyanis a hetedik napról eképen szólott: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkájától.
5 És e helyen ismét: Nem mennek be az én nyugalmamba.
6 Mivel tehát ebből az következik, hogy némelyek bemennek abba, és azok, akiknek előbb hirdettetett, nem mentek be a hitetlenség miatt;
7 ismét kitűz egy napot, a \mát\, Dáviddal mondván annyi idő után, miként fent mondatott: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveiteket!
8 Mert ha Jézus megadta volna nekik a nyugodalmat, sohasem beszélne többé más napról.
9 Ennélfogva hátra van meg a szombati nyugalom az Isten népének.
10 Mert aki bement az ő nyugalmába, az is megnyugszik az ő munkáitól, miként Isten az övéitől.
11 Siessünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
12 Mert eleven az Isten igéje és hathatós, és mélyrehatóbb minden kétélű kardnál, és behatol a léleknek és szellemnek, az izmoknak és velőknek oszlásáig, és bírája a szív gondolatainak és szándékainak.
13 És nincs az ő színe előtt egyetlen láthatatlan teremtmény, hanem minden nyitva tárva van annak szemei előtt, kinek mi felelősek vagyunk.
14 Mivel tehát nagy főpapunk van, ki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsuk meg hitvallásunkat!
15 Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna szánakodni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindent megpróbált, kivéve a bűnt.
16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk szükség esetén a segítségre.