Hebrews 3
1 Azért szent testvérek, mennyei hivatásnak részesei, tekintsetek a mi vallásunknak hirdetőjére és főpapjára, Jézusra,
2 ki hű ahhoz, ki őt azzá rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.
3 Mert ez annyival nagyobb dicsőségre méltattatott Mózes fölött, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál annak, ki azt építette.
4 Mert minden házat épít valaki; aki pedig mindent teremtett, az az Isten.
5 És Mózes ugyan hű volt az ő egész házában mint szolga, annak bizonyítására, amit meg kellett mondani;
6 Krisztus pedig mint Fiú van a maga házában, amely ház mi vagyunk, ha a bizodalmat és a dicsőségnek reményét mindvégig erősen megtartjuk.
7 Amint tehát a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 ne keményítsétek meg szíveiteket, mint ama boszantással a kísértés napján a pusztában,
9 ahol megkísértettek engem atyáitok; próbára tettek és látták cselekedeteimet
10 negyven esztendeig. Azért boszankodtam e nemzedékre és mondottam: Ezek mindig tévelyegnek szivökkel. De ők nem ismerték meg az én utaimat.
11 Megesküdtem tehát haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!
12 Vigyázzatok, testvérek, hogy valamelyikteknek gonosz, hitetlen szíve ne legyen, hogy eltávozzék az élő Istentől;
13 hanem buzdítsátok egymást naponként, míg azt mondják: \ma\, hogy valaki közőletek a bűnnek csalárdsága által meg ne átalkodjék.
14 Mert részesei lettünk Krisztusnak, de csak úgy, ha az általa megkezdett alapon mindvégig megmaradunk.
15 Midőn így szól: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveiteket, miként ama boszantásban.
16 Mert némelyek, kik hallották, boszantották őt, de nem mindazok, kik Egyiptomból Mózes által kijöttek.
17 Kikre haragudott tehát negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vetkeztek, kiknek testei elhullottak a pusztában?
18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába, ha nem azoknak, kik hitetlenek voltak?
19 És látjuk, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.