1Azért szent testvérek, mennyei hivatásnak részesei, tekintsetek a mi vallásunknak hirdetőjére és főpapjára, Jézusra,
2ki hű ahhoz, ki őt azzá rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.
3Mert ez annyival nagyobb dicsőségre méltattatott Mózes fölött, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál annak, ki azt építette.
4Mert minden házat épít valaki; aki pedig mindent teremtett, az az Isten.
5És Mózes ugyan hű volt az ő egész házában mint szolga, annak bizonyítására, amit meg kellett mondani;
6Krisztus pedig mint Fiú van a maga házában, amely ház mi vagyunk, ha a bizodalmat és a dicsőségnek reményét mindvégig erősen megtartjuk.
7Amint tehát a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,
8ne keményítsétek meg szíveiteket, mint ama boszantással a kísértés napján a pusztában,
9ahol megkísértettek engem atyáitok; próbára tettek és látták cselekedeteimet
10negyven esztendeig. Azért boszankodtam e nemzedékre és mondottam: Ezek mindig tévelyegnek szivökkel. De ők nem ismerték meg az én utaimat.
11Megesküdtem tehát haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!
12Vigyázzatok, testvérek, hogy valamelyikteknek gonosz, hitetlen szíve ne legyen, hogy eltávozzék az élő Istentől;
13hanem buzdítsátok egymást naponként, míg azt mondják: \ma\, hogy valaki közőletek a bűnnek csalárdsága által meg ne átalkodjék.
14Mert részesei lettünk Krisztusnak, de csak úgy, ha az általa megkezdett alapon mindvégig megmaradunk.
15Midőn így szól: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveiteket, miként ama boszantásban.
16Mert némelyek, kik hallották, boszantották őt, de nem mindazok, kik Egyiptomból Mózes által kijöttek.
17Kikre haragudott tehát negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vetkeztek, kiknek testei elhullottak a pusztában?
18És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába, ha nem azoknak, kik hitetlenek voltak?
19És látjuk, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.