1Saul pedig még egyre fenyegetőzve és öldöklésért lihegve az Úr tanítványai ellen, elment főpaphoz
2és levelet kért tőle Damaszkusba a zsinagógákhoz, hogy ha ezt a tanítást követő férfiakat és nőket találna, megkötözve hozhassa őket Jeruzsálembe.
3És amint az utón ment, történt, hogy Damaszkushoz közeledett és hirtelen fényesség ragyogta őt körül az égből.
4És a földre esve szózatot hallott, mely azt monda neki: Saul, Saul, miért üldözsz engem?
5Mire kérdezé: Ki vagy, Uram? És amaz monda: Én vagyok Jézus, akit te üldözesz. Kár az ostor ellen rugdalóznod!
6És reszketve és álmélkodva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?
7És az Úr monda neki: Kelj föl és menj be a városba, és ott majd megmondják neked mitévő légy. Azok a férfiak pedig akik őt kisérték, bámulva állottak, mivel a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit.
8Saul erre fölkelt a földről, s amint kinyitotta szemeit, semmit sem látott. Miértis kezénél fogva bevezették Damaszkusba.
9És ott volt három nap, anélkül hogy látott volna, és sem nem evett, sem nem ivott.
10Volt pedig Damaszkusban egy Ananiás nevezetű tanítvány, kihez az Úr látomásban így szólt: Ananiás! Ő pedig monda: Itt vagyok, Uram!
11És az Úr viszonzá: Kelj fel és menj el az úgynevezett „egyenes” utcába és keress Júdás házában egy Saul: nevű tarzusi embert! Mert íme, imádkozik!
12(Az pedig látott egy Ananiás nevű férfiút, amint bement hozzá és reá tette kezeit, hogy látását visszanyerje.)
13Felelé erre Ananiás: Uram, sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi rosszat
14tett a te szenteidnek Jeruzsálemben.És itt is megbízása van a főpapoktól, hogy láncra fűzze mindazokat, akik a te nevedet segítségül hívják.
15Az Úr pedig monda neki: Menj csak! Mert kiválasztott edényem az nekem, hogy elvigye nevemet a pogányok, királyok és Izrael fiai elé.
16Mert én majd megmutatom neki, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie.
17És Ananiás elindult és bement a házba és reá téve kezeit, monda: Saul testvér, engem az Úr Jézus küldött, ki megjelent neked az utón, amerre jöttél, hogy láss és beteljél Szentlélekkel.
18És rögtön leestek az ő szemeiről valami halpikkelyfélék és visszanyerte látását; mire fölkelt és megkeresztelkedett.
19És miután ételt vett magához, megerősödött. És ott maradt a tanítványokkal, kik Damaszkusban voltak, néhány napig.
20És azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
21Mindazok pedig, akik hallották, csodálkoztak és mondották: Nem ez-e az, aki Jeruzsálemben azok ellen harcolt, kik e nevet segítségül hívták? És ide is azért jött, hogy azokat megkötözve a főpapokhoz vigye.
22Saul pedig mindjobban megerősödött és cáfolta a zsidókat, kik Damaszkusban laktak, erősítve, hogy ez a Krisztus.
23Számos napok elteltével pedig abban egyeztek meg a zsidók, hogy megölik őt.
24De Saul megtudta titkos terveiket. Pedig éjjel nappal őrizték a kapukat, hogy megölhessék őt.
25A tanítványok azonban éjjel magokkal vitték és megszöktették, leeresztve őt a falon egy kosárban.
26Mikor pedig Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.
27Barnabás azonban pártját fogta és az apostolokhoz vezette őt, s elmondotta nekik, hogyan látta útközben az Urat és hogy beszélt vele, és hogy Damaszkusban mily bátran lépett fel a Jézus nevében.
28És Jeruzsálemben ki és bejárt velők, s bátran működött az Úr nevében.
29Beszélt a pogányokkal is, és vitatkozott a görögökkel; de azok meg akarták őt ölni.
30Mikor ezt a testvérek megtudták, elkísérték őt Cezareába és Tarzusba küldték.
31Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békeségben volt és gyarapodott, az Úr félelmében járva és eltelve a Szentlélek vigasztalásával.
32Történt pedig, hogy miután Péter valamennyiüket meglátogatta, eljutott a szentekhez, kik Liddában laktak.
33Talált pedig ott egy Ananiás nevű embert, ki nyolc év óta az ágyban feküdt inaszakadtan.
34És monda neki Péter: Ananiás, a mi Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj föl és vesd meg az ágyadat! És azonnal fölkelt.
35És látták őt mindazok, kik Liddában és Szaronában laktak, kik megtértek az Úrhoz.
36Volt pedig Joppeban egy Tábita nevű nőtanítvány kit Dorkásnak hívtak. Ez gazdag volt jócselekedetekben és alamizsnákban, melyeket gyakorolt.
37Történt pedig ama napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták őt, kiterítették az étteremben.
38Mivel pedig Lidda közel volt Joppehez, amint a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két embert küldöttek hozzá és kérték őt: Ne restelj hozzánk is eljönni!
39Péter erre utrakelt és velők ment. És midőn megérkeztek, bevezették őt az étterembe és körülállták őt az özvegyek mind, siránkozva és mutogatva a ruhákat és öltönyöket, melyeket Dorkás csinált nekik.
40Erre Péter mindenkit kitakarítva, letérdelt és imádkozott, majd a holt testhez fordulva monda: Tabita, kelj fel! Mire az kinyitotta szemeit és meglátva Pétert, felült.
41Azután kezét nyújtva neki, felsegítette őt, behívta a szenteket és özvegyeket, s bemutatta őt nekik élve.
42Ennek pedig híre ment egész Joppeban, és sokan hittek az Úrban.
43Történt pedig, hogy sokáig időzött Joppeban egy bizonyos Simon nevű szíjgyártónál.