Acts 10
1 Volt pedig Cezareában egy Kornélius nevű férfiú, az úgynevezett «talián» csapatnak századosa,
2 vallásos és istenfélő egész háznépével együtt, ki a népnek sok alamizsnát adott és folyton az Istenhez imádkozott.
3 Ez egy látomásban világosan látta, hogy a napnak kilencedik órája körül az Istennek egy angyala bemegy hozzá és azt mondja neki: Kornélius!
4 Ő pedig reá tekintve ijedten monda: Mi az, Uram? Mire az viszonzá: A te imádságaid és alamizsnáid felszállottak emlékeztetőül az Isten színe elé.
5 És most küldj embereket Joppeba és hivass ide egy bizonyos Simont, kinek mellékneve Péter.
6 Ez egy Simon nevű szíjgyártónál van szállva, kinek háza a tenger mellett van; ez majd megmondja neked, mitévő légy.
7 És mikor az angyal, aki vele beszélt, elment, magához hívta két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, kik neki alá voltak rendelve.
8 Miután ezeknek mindent elmondott, elküldötte őket Joppeba.
9 Másnap pedig, míg ezek útban voltak és a város felé közeledtek, Péter fölment a háztetőre imádkozni, hat óra tájban.
10 S miután megéhezett, enni akart. Mialatt pedig készítettek neki, elragadtatásba esett,
11 és nyitva látta az eget és egy edényt, mely onnan alászállott, mint egy lepedő, négy sarkánál fogva leeresztve az égből a földre,
12 melyben mindenféle négylábú, csúszómászó földi állatok és égi madarak voltak.
13 És szózatot hallott: Kelj fel Péter, ölj és egyél!
14 Mire Péter monda: Távol legyen tőlem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest és tisztátalant.
15 És a szózat ismét másodszor is így szólt hozzá: Amit Isten megtisztított, te ne mondd azt közönségesnek!
16 Ez pedig háromszor történt, és az edény azonnal felszállott az égbe.
17 És mialatt Péter önmagában töprengett, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, íme az emberek, kiket Kornélius küldött, Simon házát keresve, az ajtó előtt álltak.
18 És mikor megszólították őket, azt kérdezték, ha vájjon Simon, kinek a mellékneve Péter, ott van-e szállva?
19 Péternek pedig, mialatt a látomásról gondolkodott, azt mondotta a Lélek: íme, három ember keres téged!
20 Kelj fel tehát, szállj le és menj el velők habozás nélkül, mert én küldöttem őket.
21 Péter tehát leszállott a férfiakhoz és monda nekik: íme én vagyok, akit kerestek! Mi okból jöttetek?
22 Ezek mondák: Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, kit az egész zsidó nép így ismer, utasítást kapott egy szent angyaltól, hogy hivasson el téged a házába és hallgassa meg szavaidat.
23 Bevezette tehát őket és szállást adott nekik. Másnap pedig útra kelt és elment velők, és néhányan a joppei testvérek közül elkísérték őt.
24 Másnap aztán megérkezett Cezareába, Kornélius pedig várta őket és egybehívta rokonait és bizalmas barátait.
25 És történt, hogy mikor Péter belépett, Kornélius elébe ment, leborult lábaihoz és imádta őt.
26 Péter pedig fölemelte őt mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok!
27 És beszélgetve vele, bement és sokakat talált egybegyűlve,
28 és monda nekik: Ti tudjátok, hogy zsidó előtt utálatos idegennel társalogni, vagy hozzá betérni. De nekem megmutatta az Isten, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek.
29 Miértis habozás nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdem tehát, mi okból hivattatok engem?
30 És Kornélius monda: Negyednapja ugyanilyenkor a kilencórai imát végeztem házamban, egyszerre csak egy férfi állott előttem fehér ruhában és monda:
31 Kornélius, a te imádságod meghallgatást nyert és alamizsnáid emlékezetben voltak az Isten színe előtt.
32 Küldj el tehát Joppeba és hivasd Simont, kinek mellékneve Péter, ki a szíjgyártó Simon házában van szállva a tenger mellett.
33 Tüstént elküldöttem tehát hozzád, és jól tetted, hogy eljöttél. Most pedig mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallhassuk mindazt, amit neked az Úr parancsolt.
34 Péter erre fölnyitotta száját és monda: Valóban meggyőződtem, hogy az Isten nem személyválogató,
35 hanem minden népben kedves előtte az, aki ötét féli és igazságot cselekszik.
36 Isten az igét Izrael fiainak küldötte és békeséget hirdetett Jézus Krisztus által. (Ez mindeneknek Ura.)
37 Tudjátok mi ment végbe egész Júdeában, kezdve Galileától a János által hirdetett keresztség után;
38 hogy miként kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és erővel; ki jót cselekedve járt körül, s meggyógyítva mindazokat, kik az ördögnek hatalmába estek, mert az Isten volt vele.
39 És mi tanúi vagyunk mindannak, amit Zsidóországban és Jeruzsálemben tett, ő, akit megöltek, felfüggesztvén a fára.
40 Ezt az Isten harmadnapra feltámasztotta és kinyilatkoztatta
41 nem az egész népnek, hanem nekünk, az Istentől előre meghatározott tanuknak, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadott.
42 És meghagyta nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, miszerint ő az, akit Isten az élők és holtak bírájává rendelt.
43 Érről bizonyítják az összes próféták, hogy az ő nevében megnyerik bűneiknek bocsánatát mindazok, akik benne hisznek.
44 Még mialatt Péter e szavakat monda, a Szentlélek leszállt mindnyájokra, kik az igét hallgatták.
45 És a körülmetélésből való hívek, kik Péterrel jöttek, elbámultak, hogy a Szentlélek malasztja a pogányokra is kiáradott.
46 Mert hallották, hogy nyelveken beszélnek és Istent dicsérik.
47 Ekkor felelé Péter: Vajjon megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy meg ne kereszteltessenek ezek, kik a Szentlelket épen úgy elnyerték, mint mi?
48 És meghagyta, hogy keresztelkedjenek meg az Úr Jézus Krisztus nevében. Erre megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.