1Volt pedig Cezareában egy Kornélius nevű férfiú, az úgynevezett «talián» csapatnak századosa,
2vallásos és istenfélő egész háznépével együtt, ki a népnek sok alamizsnát adott és folyton az Istenhez imádkozott.
3Ez egy látomásban világosan látta, hogy a napnak kilencedik órája körül az Istennek egy angyala bemegy hozzá és azt mondja neki: Kornélius!
4Ő pedig reá tekintve ijedten monda: Mi az, Uram? Mire az viszonzá: A te imádságaid és alamizsnáid felszállottak emlékeztetőül az Isten színe elé.
5És most küldj embereket Joppeba és hivass ide egy bizonyos Simont, kinek mellékneve Péter.
6Ez egy Simon nevű szíjgyártónál van szállva, kinek háza a tenger mellett van; ez majd megmondja neked, mitévő légy.
7És mikor az angyal, aki vele beszélt, elment, magához hívta két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, kik neki alá voltak rendelve.
8Miután ezeknek mindent elmondott, elküldötte őket Joppeba.
9Másnap pedig, míg ezek útban voltak és a város felé közeledtek, Péter fölment a háztetőre imádkozni, hat óra tájban.
10S miután megéhezett, enni akart. Mialatt pedig készítettek neki, elragadtatásba esett,
11és nyitva látta az eget és egy edényt, mely onnan alászállott, mint egy lepedő, négy sarkánál fogva leeresztve az égből a földre,
12melyben mindenféle négylábú, csúszómászó földi állatok és égi madarak voltak.
13És szózatot hallott: Kelj fel Péter, ölj és egyél!
14Mire Péter monda: Távol legyen tőlem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest és tisztátalant.
15És a szózat ismét másodszor is így szólt hozzá: Amit Isten megtisztított, te ne mondd azt közönségesnek!
16Ez pedig háromszor történt, és az edény azonnal felszállott az égbe.
17És mialatt Péter önmagában töprengett, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, íme az emberek, kiket Kornélius küldött, Simon házát keresve, az ajtó előtt álltak.
18És mikor megszólították őket, azt kérdezték, ha vájjon Simon, kinek a mellékneve Péter, ott van-e szállva?
19Péternek pedig, mialatt a látomásról gondolkodott, azt mondotta a Lélek: íme, három ember keres téged!
20Kelj fel tehát, szállj le és menj el velők habozás nélkül, mert én küldöttem őket.
21Péter tehát leszállott a férfiakhoz és monda nekik: íme én vagyok, akit kerestek! Mi okból jöttetek?
22Ezek mondák: Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, kit az egész zsidó nép így ismer, utasítást kapott egy szent angyaltól, hogy hivasson el téged a házába és hallgassa meg szavaidat.
23Bevezette tehát őket és szállást adott nekik. Másnap pedig útra kelt és elment velők, és néhányan a joppei testvérek közül elkísérték őt.
24Másnap aztán megérkezett Cezareába, Kornélius pedig várta őket és egybehívta rokonait és bizalmas barátait.
25És történt, hogy mikor Péter belépett, Kornélius elébe ment, leborult lábaihoz és imádta őt.
26Péter pedig fölemelte őt mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok!
27És beszélgetve vele, bement és sokakat talált egybegyűlve,
28és monda nekik: Ti tudjátok, hogy zsidó előtt utálatos idegennel társalogni, vagy hozzá betérni. De nekem megmutatta az Isten, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek.
29Miértis habozás nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdem tehát, mi okból hivattatok engem?
30És Kornélius monda: Negyednapja ugyanilyenkor a kilencórai imát végeztem házamban, egyszerre csak egy férfi állott előttem fehér ruhában és monda:
31Kornélius, a te imádságod meghallgatást nyert és alamizsnáid emlékezetben voltak az Isten színe előtt.
32Küldj el tehát Joppeba és hivasd Simont, kinek mellékneve Péter, ki a szíjgyártó Simon házában van szállva a tenger mellett.
33Tüstént elküldöttem tehát hozzád, és jól tetted, hogy eljöttél. Most pedig mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallhassuk mindazt, amit neked az Úr parancsolt.
34Péter erre fölnyitotta száját és monda: Valóban meggyőződtem, hogy az Isten nem személyválogató,
35hanem minden népben kedves előtte az, aki ötét féli és igazságot cselekszik.
36Isten az igét Izrael fiainak küldötte és békeséget hirdetett Jézus Krisztus által. (Ez mindeneknek Ura.)
37Tudjátok mi ment végbe egész Júdeában, kezdve Galileától a János által hirdetett keresztség után;
38hogy miként kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és erővel; ki jót cselekedve járt körül, s meggyógyítva mindazokat, kik az ördögnek hatalmába estek, mert az Isten volt vele.
39És mi tanúi vagyunk mindannak, amit Zsidóországban és Jeruzsálemben tett, ő, akit megöltek, felfüggesztvén a fára.
40Ezt az Isten harmadnapra feltámasztotta és kinyilatkoztatta
41nem az egész népnek, hanem nekünk, az Istentől előre meghatározott tanuknak, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadott.
42És meghagyta nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, miszerint ő az, akit Isten az élők és holtak bírájává rendelt.
43Érről bizonyítják az összes próféták, hogy az ő nevében megnyerik bűneiknek bocsánatát mindazok, akik benne hisznek.
44Még mialatt Péter e szavakat monda, a Szentlélek leszállt mindnyájokra, kik az igét hallgatták.
45És a körülmetélésből való hívek, kik Péterrel jöttek, elbámultak, hogy a Szentlélek malasztja a pogányokra is kiáradott.
46Mert hallották, hogy nyelveken beszélnek és Istent dicsérik.
47Ekkor felelé Péter: Vajjon megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy meg ne kereszteltessenek ezek, kik a Szentlelket épen úgy elnyerték, mint mi?
48És meghagyta, hogy keresztelkedjenek meg az Úr Jézus Krisztus nevében. Erre megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.