Acts 11
1 Meghallották pedig az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
2 Mikor tehát Péter fölment Jeruzsálembe, a körülmetéltek kikeltek ellene,
3 mondván: Miért tértél be a körülmetéletlenekhez és miért ettél velők?
4 Péter erre felszólalt és sorban elbeszélte nekik a dolgot, mondván:
5 Én Joppe városában imádsággal voltam elfoglalva, és lelkem elragadtatásában láttam egy edényt, hasonlót egy nagy lepedőhöz, amint négy sarkánál fogva leereszkedik az égből, egészen hozzám.
6 Amelybe beletekintve, láttam benne négylábú földi állatokat és vadakat és csúszómászó állatokat és égi madarakat.
7 Hallottam azután egy szózatot is, mely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, ölj és egyél!
8 Mire mondám: Nem én, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan még soha sem jutott be az én számba.
9 A szózat erre másodszor feleié az égből: Amit Isten megtisztított, te ne mondjad közönségesnek.
10 Ez pedig háromszor ismétlődött, mire ismét az egész vissza-szállt fel az égbe.
11 És íme három férfi nyomban ott állott a házban, melyben voltam, Cezareából küldetve hozzám.
12 Ekkor monda nekem a Lélek, hogy menjek el velők minden habozás nélkül. Velem jött pedig ez a hat testvér is, és bementünk a férfiú házába.
13 Ő pedig elmondotta nekünk, miképen látta az angyalt házában állni, ki azt mondotta neki: Küldj el Joppeba és hivasd el Simont, kinek mellékneve Péter,
14 ki majd elmondja neked azon igéket, melyekben üdvözülhetsz te és egész házad.
15 Amint elkezdettem beszélni, a Szentlélek leszállóit reájuk, miként mireánk is kezdetben.
16 Erre eszembe jutott az Úr szava, amint megmondotta: János csak vízzel keresztelt, ti pedig majd Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
17 Ha tehát ugyanazon malasztot adta neki az Isten, mint nekünk, kik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban: Ki vagyok én, hogy az Istent megakadályozhattam volna?
18 Ezt hallva, elhallgattak és magasztalták Istent, mondván: Tehát a pogányoknak is adott Isten bűnbánatot az életre.
19 Azok pedig, kik az István idejében történt üldöztetés alatt elszéledtek, eljutottak Föníciába és Ciprusba és Antiochiába, anélkül hogy az igét másnak hirdették volna, mint csak a zsidóknak.
20 Voltak pedig közöttük néhányan ciprusiak és cireneiek, kik midőn bementek Antiochiába, a görögökhöz is szóltak és hirdették az Úr Jézust.
21 És az Úr keze velők volt és a hívőknek nagy sokasága tért meg az Úrhoz.
22 Eljutott pedig ennek a híre a jeruzsálemi hitközség füleibe is, és elküldötték Barnabást Antiochiába.
23 Ki midőn odaérkezett és az Isten malasztját látta, örült és buzdította valamennyit, hogy szívök eltökélésében maradjanak meg az Úrban.
24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25 Azután Barnabás elutazott Tarzusba, hogy fölkeresse Pált; kit mikor megtalált elvezette Antiochiába.
26 És egy egész évig tartózkodtak a hitközségben és nagy néptömeget tanítottak, úgy hogy a tanítványokat Antiochiában nevezték legelőször keresztényeknek.
27 Ama napokban pedig próféták érkeztek Jeruzsálemből Antiochiába
28 és föllépvén közölük egy Agábus nevű, a lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen, mely Klaudius alatt következett be.
29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy ki hogyan teheti, segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek,
30 amit meg is tettek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saul keze által.