1Meghallották pedig az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
2Mikor tehát Péter fölment Jeruzsálembe, a körülmetéltek kikeltek ellene,
3mondván: Miért tértél be a körülmetéletlenekhez és miért ettél velők?
4Péter erre felszólalt és sorban elbeszélte nekik a dolgot, mondván:
5Én Joppe városában imádsággal voltam elfoglalva, és lelkem elragadtatásában láttam egy edényt, hasonlót egy nagy lepedőhöz, amint négy sarkánál fogva leereszkedik az égből, egészen hozzám.
6Amelybe beletekintve, láttam benne négylábú földi állatokat és vadakat és csúszómászó állatokat és égi madarakat.
7Hallottam azután egy szózatot is, mely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, ölj és egyél!
8Mire mondám: Nem én, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan még soha sem jutott be az én számba.
9A szózat erre másodszor feleié az égből: Amit Isten megtisztított, te ne mondjad közönségesnek.
10Ez pedig háromszor ismétlődött, mire ismét az egész vissza-szállt fel az égbe.
11És íme három férfi nyomban ott állott a házban, melyben voltam, Cezareából küldetve hozzám.
12Ekkor monda nekem a Lélek, hogy menjek el velők minden habozás nélkül. Velem jött pedig ez a hat testvér is, és bementünk a férfiú házába.
13Ő pedig elmondotta nekünk, miképen látta az angyalt házában állni, ki azt mondotta neki: Küldj el Joppeba és hivasd el Simont, kinek mellékneve Péter,
14ki majd elmondja neked azon igéket, melyekben üdvözülhetsz te és egész házad.
15Amint elkezdettem beszélni, a Szentlélek leszállóit reájuk, miként mireánk is kezdetben.
16Erre eszembe jutott az Úr szava, amint megmondotta: János csak vízzel keresztelt, ti pedig majd Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
17Ha tehát ugyanazon malasztot adta neki az Isten, mint nekünk, kik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban: Ki vagyok én, hogy az Istent megakadályozhattam volna?
18Ezt hallva, elhallgattak és magasztalták Istent, mondván: Tehát a pogányoknak is adott Isten bűnbánatot az életre.
19Azok pedig, kik az István idejében történt üldöztetés alatt elszéledtek, eljutottak Föníciába és Ciprusba és Antiochiába, anélkül hogy az igét másnak hirdették volna, mint csak a zsidóknak.
20Voltak pedig közöttük néhányan ciprusiak és cireneiek, kik midőn bementek Antiochiába, a görögökhöz is szóltak és hirdették az Úr Jézust.
21És az Úr keze velők volt és a hívőknek nagy sokasága tért meg az Úrhoz.
22Eljutott pedig ennek a híre a jeruzsálemi hitközség füleibe is, és elküldötték Barnabást Antiochiába.
23Ki midőn odaérkezett és az Isten malasztját látta, örült és buzdította valamennyit, hogy szívök eltökélésében maradjanak meg az Úrban.
24Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25Azután Barnabás elutazott Tarzusba, hogy fölkeresse Pált; kit mikor megtalált elvezette Antiochiába.
26És egy egész évig tartózkodtak a hitközségben és nagy néptömeget tanítottak, úgy hogy a tanítványokat Antiochiában nevezték legelőször keresztényeknek.
27Ama napokban pedig próféták érkeztek Jeruzsálemből Antiochiába
28és föllépvén közölük egy Agábus nevű, a lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen, mely Klaudius alatt következett be.
29A tanítványok pedig elhatározták, hogy ki hogyan teheti, segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek,
30amit meg is tettek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saul keze által.