Bible

1 Kérdé tehát a főpap: így van ez? 2 Ki felelé: Testvérek és Atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában volt, mielőtt Cháránbán tartózkodott, 3 és így szólt hozzá: Menj ki országodból és rokonságodból és jöjj arra a földre, melyet neked mutatok. 4 Akkor kiment a Kaldeusok földéről és Cháránban lakott. És onnan, miután atyja meghalt, áthozta őt erre a főidre, melyen most ti laktok. 5 És nem adott neki örökséget benne, egy lábnyomnyit sem, hanem megígérte, hogy tulajdonul adja neki és ivadékának ő utána, holott nem volt fia. 6 Megmondotta pedig neki az Isten, hogy: Ivadéka hazátlan lesz idegen földön és szolgaság alá vetik őket és rosszul bánnak velők négyszáz esztendeig. 7 De a nemzetet, melynek szolgálnak, én fogom megítélni, - úgymond az Úr, - és azután kivonulnak és nekem szolgálnak e helyen. 8 És a körül-metélés szövetségét kötötte vele, és úgy nemzette Izsákot és körülmetélte őt a nyolcadik napon és Izsák Jákobot és a tizenkét törzsatyát. 9 És a törzsatyák irigységből eladták Józsefet Egyptomba, de Isten vele volt 10 és kiszabadította őt minden viszontagságából, s kegyelmet és bölcseséget adott neki Fáraónak, Egyptom királyának színe előtt, ki felügyelővé rendelte őt Egyptom és a saját egész háza fölé. 11 Erre éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyptomban és Kánaánban, és a mi atyáink nem találtak élelmet. 12 Mikor pedig Jákob meghallotta, hogy Egyptomban van gabona, elküldötte atyáinkat először; 13 és másodízben felismerték Józsefet az ő testvérei, és a Fáraó előtt kitudódott az ő nemzetsége. 14 Érre József elküldött és elhozatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket. 15 És Jákob lement Egyptomba és meghalt úgy ő maga, mint atyáink. 16 És Sichembe vitték őket és azon sírboltba temették, melyet Ábrahám ezüst pénzen vett meg Hemornak, Sichem fiának gyermekeitől. 17 Mikor pedig közelgetett az ígéret ideje, melyet Isten Ábrahámnak tett, gyarapodott a nép és megsokasodott Egyptomban, 18 mígnem más király támadt Egyptomban, ki Józsefet nem ismerte. 19 Ez megcsalván nemzetünket, (annyira) sanyargatta atyáinkat, hogy kitették gyermekeiket, hogy életben ne maradjanak. 20 Ugyanazon időben született Mózes, és kedves volt Istennek. Három hónapig táplálták őt atyja házában. 21 Mikor pedig kitették, a Fáraó leánya elvitte őt és fia gyanánt nevelte. 22 És megtanították Mózest az egyptomiak minden bölcseségére, és hatalmas volt szavaiban és tetteiben. 23 Mikor pedig negyven éves korát betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. 24 És midőn egy valakit méltatlanságot látott szenvedni, pártját fogta és bosszút állott a méltatlanságot szenvedőért az által, hogy megölte az egyptomit. 25 Azt gondolta ugyanis, hogy testvérei majd megértik, hogy Isten az ő kezei által adja meg nekik a szabadulást, de azok nem értették meg. 26 Másnap pedig megjelent közöttük, midőn egymással perlekedtek és békítette őket mondván: Emberek! Testvérek vagytok, miért ártotok egymásnak? 27 Amelyik azonban jogtalanságot követett el felebarátján, eltaszította őt, mondván: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá mi fölénk? 28 Talán meg akarsz ölni, mint ahogy tegnap az egyptomit megölted? 29 Mózes pedig e szóra elmenekült és jövevény lett Mádián földén, hol két fiat nemzett. 30 És negyven év eltelte után megjelent neki Sina hegyének pusztájában egy angyal egy csipkebokor tűzlángjában. 31 Mikor Mózes ezt látta, csodálkozott a látványon, és amint közelebb ment hogy megnézze, az Úr szava szólott hozzá 32 mondván: Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. Mire Mózes megrémülve, nem mert odanézni. 33 Erre monda neki az Úr: Old le lábbelidet, mert a hely, amelyen állsz, szent föld. 34 Jól láttam Egyptomban élő népemnek sanyargattatását és hallottam az ő fohászkodásukat és leszállottam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj és elküldelek Egyptomba. – 35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, midőn azt mondották: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá? - ezt az Isten fejedelem és szabadító gyanánt küldötte az angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban. 36 Ez vezette ki őket, csodákat és jeleket művelve Egyptom földén és a Vörös tengernél és a pusztában negyven esztendeig. 37 Ez az a Mózes, ki Izrael fiainak azt mondotta: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, mint engem ét; azt hallgassátok! 38 Ez az, ki a népgyülekezetnél a pusztában az angyallal volt, aki Sina hegyén vele és atyáinkkal beszélt; aki az élet igéit hallotta, hogy nekünk átadja; 39 kinek atyáink nem akartak engedelmeskedni, hanem visszautasították és szívekkel Egyptom felé fordultak, 40 azt mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, ki minket Egyptom földéről kivezetett, nem tudjuk mi történt. 41 És borjút csináltak ama napokban, és áldozatokat mutattak be e bálványnak, és örültek az ő kezeik munkájának. 42 Isten pedig elfordult és megengedte, hogy az ég csillagzatainak szolgáljanak, amint meg van írva a Próféták Könyvében: Vajjon áldozatokat és engesztelő ajándékokat mutattatok-e be nekem negyven éven át a pusztában, Izrael háza? 43 Hiszen befogadtátok Moloch sátorát és a ti istenteknek, Remphamnak csillagát, képeket, melyeket avégre készítettetek, hogy imádjátok őket. És elviszlek titeket Babilonon túl. 44 A szövetség sátora atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, azt mondván Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, a melyet látott. 45 Ezt a mi atyáink, akik átvették, Jézussal be is vitték a pogányok birodalmába, akiket Isten atyáink színe elől kiűzött, Dávid napjaiig, 46 ki kegyelmet talált Istennél és kérte, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének. 47 Salamon pedig házat épített neki. 48 De a Magasságbéli nem lakik emberi kezek alkotásában, miként a próféta mondja: 49 „Az ég az én trónusom, a föld pedig lábaimnak zsámolya. Miféle házat építtetek nekem? - úgymond az Úr - vagy melyik az én nyugodalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezt?” 51 Ti kemény-nyakúak és körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek, miként atyáitok, úgy ti is. 52 Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? És megölték azokat, kik az Igaznak eljövetelét előre hirdették, kinek ti most árulói és gyilkosai lettetek; 53 kik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok és meg nem tartottátok. 54 Amikor ezt hallották, dúltak-fúltak szivökben és fogaikat vicsorgatták raja. 55 Ámde ő telve lévén Szentlélekkel, föltekintett az égre, s látta Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbja felől állani. 56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani. 57 Erre fönhangon kezdtek kiabálni, befogták füleiket és egyakarattal rárohantak. 58 És kihurcolva őt a városon kívül, megkövezték, és a tanuk lerakták ruháikat egy ifjúnak lábaihoz, kit Saulnak hívtak. 59 És kövezték Istvánt, ki imádkozott mondván: Uram Jézus, vedd hozzád lelkemet! 60 Erre térdre borulva fönhangon kiáltott mondván: Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül. És amint ezt kimondotta, elhunyt az Úrban. Saul pedig egyetértett az ő megöletésében.