1Ama napokban pedig, miután a tanítványok száma növekedett, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen a miatt, hogy az ő özvegyeiket a mindennapi kiszolgálás alkalmával lenézik.
2A tizenkettő tehát egybehívta a tanítványok gyülekezetét és így szóltak: Nem illő, hogy az Isten igéjét elhanyagoljuk és az asztalról gondoskodjunk.
3Válasszátok tehát, testvérek, magatok közül hét jó hírnevű férfiút, kik telve vannak Szentlélekkel és bölcseséggel, akikre ezt a dolgot rábízhatjuk.
4Mi pedig majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.
5És tetszett a beszéd az egész gyülekezetnek. És megválasztották Istvánt, a hittel és Szentlélekkel teljes férfiút, Fülöpöt és Prokorust, Nikánort és Timont, Parmenást és Miklóst, egy antiokiai jövevényt.
6Ezeket az apostolok elé állították és imádkozva rajok tették kezeiket.
7És az Úr igéje terjedt, és a tanítványok száma Jeruzsálemben igen szaporodott; sőt a papok közül is sokan engedelmeskedtek a hitnek.
8István pedig, telve kegyelemmel és erővel, nagy csodákat és jeleket műveit a nép között.
9Felléptek pedig néhányan abból a zsinagógából, melyet a Libertinusokénak, cireneiekének, alexandriaiakénak és azokénak mondanak, kik Ciliciából és Ázsiából jöttek és vitatkoztak Istvánnal,
10de nem tudtak ellenállni a bölcseségnek és Léleknek, mely (belőle) szólt.
11Akkor embereket bujtottak fel, kik azt mondják, hogy ők hallották, mikor káromló szavakat mondott Mózes és az Isten ellen.
12És így fellázították a népet és véneket és Írástudókat; és összefutva megragadták őt és elvitték a főtanács elé,
13és hamis tanukat állítottak, ki azt mondották: Ez az ember nem szűnik meg beszélni a szent hely és a törvény ellen;
14mert hallottuk, mikor azt mondotta, hogy ez a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet és megváltoztatja a hagyományokat, melyeket Mózes reánk hagyott.
15És reá tekintettek mind, akik a tanácsban ültek, és olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.