1Egy bizonyos Ananiás nevű férfi pedig feleségével, Szafirával együtt eladta földjét,
2és felesége tudtával a földnek árából egy részt elsikkasztva, egy bizonyos részt elvitt és az apostolok lábaihoz tette.
3Monda pedig Péter: Ananiás, miért kísértette meg sátán a te szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek és a föld árából elsikkassz?
4Nemde, ha megmarad, magadnak marad meg, és ha eladtad, a te hatalmadban volt? Miért gondoltál ilyent szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5Mikor pedig Ananiás e szavakat hallotta, összeesett és meghalt. És nagy félelem fogta el mindazokat, kik ezt hallották.
6Ekkor az ifjak fölkeltek, eltávolították és kivivén őt, eltemették.
7Történt pedig mintegy három óra múlva, bejött a felesége, nem tudva mi történt.
8Monda pedig neki Péter: Mondd meg nekem asszony, ennyiért adtátok-e el a földet? Mire az feleié: Igen, annyiért.
9Viszonzá neki Péter: Ugyan mit használt nektek megkísérteni az Úr lelkét? íme azoknak lábai, kik férjedet eltemették, az ajtónál vannak és téged is kivisznek.
10Rögtön összeesett lábainál és meghalt. S mikor az ifjak beléptek, halva találták őt, s kivitték és eltemették a férje mellé.
11És nagy félelem fogta el az egész egyházat és mindazokat, kik ezt hallották.
12Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És mindnyájan egyetértve tartózkodtak Salamon csarnokában.
13A többiek közül pedig senki sem mert hozzájok csatlakozni, hanem a nép nagyra becsülte őket.
14Az Úrban hivő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett,
15úgy hogy a betegeket kivitték az utcákra, s ágyakra és nyoszolyákra helyezték, hogy mikor Péter arra megy, legalább az árnyéka ráessék valamelyikökre és megszabaduljanak betegségeiktől.
16Sőt a szomszédos városoknak népsokasága is összetódult Jeruzsálembe, magokkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötrötteket, kik mind meggyógyultak.
17Ekkor fölkerekedett a főpap és mindazok, kik vele tartottak (úgymint a szadduceusok felekezete) és haragra lobbanva,
18az apostolokra vetették kezeiket és a nyilvános börtönbe vetették őket.
19Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és monda:
20Menjetek, és föllépve a templomban, hirdessétek a népnek ez életnek minden igéjét.
21Midőn ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor a főpap és társai megérkeztek, egybehívták a tanácsot és Izrael fiainak összes véneit, s elküldöttek a börtönbe, hogy elővezessék őket.
22Amint azonban a szolgák odaértek és kinyitván a börtönt, nem találták őket, visszatérve jelentették,
23mondván: A börtönt ugyan minden gonddal bezárva találtuk, és az őröket az ajtó előtt állva, de mikor kinyitottuk, bent nem találtunk senkit.
24Amint pedig a templomgondnok és a főpapok e beszédeket hallották, zavarban voltak miattok, hogy mi lesz ebből.
25Ékkor bejött valaki és hírül hozta nekik, hogy: íme azok a férfiak, akiket a börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.
26Ekkor a templomgondnok elment a szolgákkal és elhozta őket erőszak nélkül, mert féltek a néptől, nehogy megkövezzék őket.
27És miután bevezették őket, a tanács elé állították, és kérdezé őket a főpap,
28mondván: Szigorúan meghagytuk nektek, hogy e névben ne tanítsatok, s íme, elárasztottátok Jeruzsálemet tanítástokkal és reánk akarjátok hárítani ezen embernek vérét!
29Mire Péter és az apostolok felelék és mondák: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.
30A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, kit ti a fára függesztve megöltetek.
31Ezt fejedelemmé és üdvözítővé emelte Isten az ő jobbjával, hogy Izraelnek bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon.
32És mi vagyunk tanúi ezen dolgoknak, és a Szentlélek, kit az Isten megadott mindazoknak, akik neki engedelmeskednek.
33Mikor ezt hallották, dúltak-fúltak mérgökben és arra gondoltak, hogy megölik őket.
34Ám egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, ki az. egész nép előtt nagy tiszteletben álló törvénytudós volt, fölállott a tanácsban, egy kis időre kivezettette az embereket,
35és így szólt hozzájok: Izraelita férfiak! jól vigyázzatok, hogy mitévők lesztek ezekkel az emberekkel.
36Mert eme napok előtt fellépett Teodás és kiadta magát valakinek, kihez körülbelül négyszáz ember csatlakozott; de megölték őt és mindazok, akik hittek neki, elszéledtek és semmivé lettek.
37Ezután fellépett Galileai Júdás, a népszámlálás napjaiban és a népet magához hódította, de ő is tönkrement, és mind, akik csak vele tartottak, szétoszlottak.
38Én tehát most is azt mondom nektek: Ne törődjetek ezekkel az emberekkel és hagyjatok békét nekik, mert ha ez a terv, vagy mű emberektől származik, felbomlik;
39ha pedig Istentől van, meg nem hiúsíthatjátok anélkül, hogy úgy ne tűnjék fel, mintha Isten ellen tusakodnátok. És igazat adtak neki.
40És előhívva az apostolokat, megvesszőzték őket és meghagyták nekik, hogy Jézus nevében egyáltalán ne beszéljenek, s elbocsátották őket.
41Azok pedig örvendezve távoztak a tanács elől, hogy méltók lehettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni.
42És nem szűntek meg a templomban és házról-házra (járva) naponként tanítani és Jézus Krisztust hirdetni.