1Mialatt pedig ők a néphez szólottak, odamentek a papok, a templomőrség főnöke és a szadduceusok,
2bosszankodva azon, hogy a népet tanítják és Jézusban a halálból való feltámadást hirdetik:
3És rávetették kezeiket és őrizet alá helyezték őket másnapig, mert már este volt.
4Sokan pedig azok közül, kik az igét hallották, hittek, s a férfiak száma ötezerre rúgott.
5Történt pedig a következő napon, hogy egybegyűltek az ő főpapjaik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben,
6és Annás főpap, és Kaifás és János és Sándor és ahányan csak voltak a papi rendből.
7És középre állítva őket, kérdezték: Miféle hatalommal, vagy kinek nevében tettétek ti ezt?
8Ekkor Péter eltelve Szentlélekkel, így szólt hozzájok: Népnek fejei és vénei, halljátok!
9Ha mi ma ítélőszék elé kerülünk egy beteg emberen végzett jócselekedetünk miatt, ami által az meggyógyult,
10vegyétek tudomásul mindannyian ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a názáreti Jézus Krisztusnak nevében, kit ti keresztre feszítettetek, kit az Isten feltámasztott halottaiból, ő általa áll ez előttetek egészségesen.
11Ez az a kő, melyet ti, mint építők elvetettetek, mely szegletfővé lett,
12s nincsen senki másban üdv. Mert nem adatott más név az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene.
13Mikor pedig Péternek és Jánosnak állhatatosságát látták és megtudták, hogy írástudatlan és képzetlen emberek, csodálkoztak és felismerték őket, hogy Jézussal voltak;
14s miután látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmit sem mondhattak ellene.
15Megparancsolták tehát nekik, hogy vonuljanak ki félre a gyülekezetből, és tanakodtak egymás között mondván:
16Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Mert a csoda, mely általuk történt, ismeretes Jeruzsálem összes lakói előtt; nyilvánvaló és nem tagadhatjuk.
17Nehogy azonban még jobban elterjedjen a nép között, tiltsuk meg nekik, hogy senkinek többé e névben ne beszéljenek.
18És beidézvén őket kijelentették nekik, hogy egyáltalán semmit ne beszéljenek és ne tanítsanak többé a Jézus nevében.
19Péter és János azonban felelék és mondák nekik: ítéljétek meg, vajjon méltó-e az Isten színe előtt, inkább tirátok hallgatni, mint az Istenre?
20Mert lehetetlen, hogy ne beszéljünk arról, amit láttunk és hallottunk.
21Azok pedig megfenyegetve őket, elbocsátották, miután nem találtak rá módot, hogy őket meg büntethessék, a nép miatt: mert ami történt, mindenki magasztalta.
22Az az ember ugyanis, akin a gyógyulás csodája történt, negyven éven fölül volt.
23Miután pedig elbocsátották őket, övéikhez mentek és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondottak nekik a főpapok és a vének.
24Kik midőn ezt hallották, egy szívvel-lélekkel fölemelték szavokat Istenhez és mondák: Te vagy, Uram, ki az eget és a földet, a tengert és mindent teremtettél, ami abban van,
25ki a Szentlélek által a mi atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával mondottad: Miért agyarkodnak a pogányok, és miért gondolnak hiábavalót a népek?
26Fölállanak a föld királyai és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
27Mert valóban egybegyűltek e városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Pontius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,
28hogy megtegyék, amit a te kezed és rendelésed elhatározott, hogy megtörténjék.
29És most, Uram, tekints az ő fenyegetésükre és add meg a te szolgáidnak, hogy egész bátran hirdessék a te igédet
30az által, hogy kinyújtod kezedet gyógyításokra, és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, Jézusnak neve által.
31És miután imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűlve voltak, és beteltek mindnyájam Szentlélekkel és bátran beszélték az Isten igéjét.
32A hivők sokaságának pedig egy volt szíve-lelke, és egyikök sem mondott semmit magáénak abból, amije volt, hanem mindenük közös volt.
33És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot a mi Urunk Jézus Krisztusnak föltámadásáról; és nagy kegyelem lakott valamennyiökben.
34És nem volt közöttük szűkölködő; mivel mindazok, akiknek földjeik és házaik voltak, eladták, és az eladottnak árát elhozták
35és az apostolok lábaihoz tették. Mindenkinek pedig annyit adtak, amennyire szüksége volt.
36Így József is, a ciprusi származású levita, kit az apostolok Barnabásnak, vagyis vigasztalás fiának neveztek,
37minthogy földje volt, eladta, és az árát elhozta és az apostolok lábaihoz tette.