1Fesztus pedig amint megérkezett a tartományba, Cezareából fölment Jeruzsálembe.
2Ekkor elmentek hozzá a főpapok és a zsidók előkelőbbjei Pál ellen és kérték őt,
3sőt kedvezményképen követelték őellene, hogy hozassa őt Jeruzsálembe, azon törve fejüket, hogy útközben megölik őt.
4De Fesztus azt felelte, hogy Pál Cezareában van őrizet alatt, ő maga pedig mihamarább elutazik.
5Akik tehát (úgymond) meg vannak közőletek hatalmazva, jöjjenek le velem, és ha bűnös az az ember, vádolják őt.
6Ezután nem maradva náluk tovább, mint nyolc vagy tíz napig, lement Cezareába és másnap törvényt ült és előhozatta Pált.
7Kit midőn elővezettek, körülállták őt a Jeruzsálemből lejött zsidók, számos és súlyos vádakat hozva fel ellene, amelyeket nem tudtak bizonyítani,
8míg Pál így igazolta magát: Sem a zsidók törvénye, sem a templom, som a császár ellen nem vétettem semmit.
9Fesztus azonban kedveskedni akarván a zsidóknak, felelé Pálnak és monda: Akarsz-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzem fölötted ezen dolgokban?
10Mire Pál viszonzá: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell fölöttem dönteni; a zsidókat nem bántottam, amint te igen jól tudod.
11Mert ha ártottam, vagy olyasmit tettem, amiért halált érdemlek, nem vonakodom meghalni; ha pedig semmi sem igaz abból, amivel ezek engem vádolnak, senki sem adhat engem kezökbe. A császárhoz fölebbezek.
12Erre Fesztus értekezett a tanáccsal és így felelt: A császárhoz fellebbeztél? A császárhoz mégy.
13És néhány nap elmúltával Agrippa király és Berenike lejöttek Cezareába Fesztus üdvözlésére.
14S miután több napig ott időztek, Fesztus említést tett a királynak Pálról, mondván: Fesztus egy férfit hagyott itt fogva,
15aki miatt mikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei hozzám jöttek és elitélését követelték.
16Mire én így feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokása valakit elítélni, mielőtt a vádlottat vádlóival nem szembesítették és védekezésének helyet nem adtak, hogy magát tisztázhassa.
17Mikor erre haladék nélkül itt összegyűltek, másnap törvényt ülve, elővezettettem az embert.
18De mikor a vádlók előálltak, semmi olyast nem hoztak fel ellene, amiből én rosszat gyaníthattam volna,
19hanem holmi vitás kérdéseket vetettek fel az ő babonájukról és egy bizonyos Jézusról, aki meghalt, kiről Pál azt állította, hogy él.
20Én pedig e kérdés miatt zavarba jővén, azt mondottam, hogy nem akarna-e Jeruzsálembe menni és ott megítéltetni.
21Mivel azonban Pál fölebbezett, hogy tartassák fogva a Fönség döntéséig, megparancsoltam, hogy tartsák fogva, míg majd elküldöm a császárhoz.
22Agrippa erre monda Fesztusnak: Magam is szeretném hallani ezt az embert. Holnap - úgymond - meghallhatod.
23Mikor pedig másnap Agrippa Berenikével együtt nagy pompával megérkezett, és a tisztekkel és a város főembereivel bementek a tárgyaló terembe, Fesztus parancsára elővezették Pált.
24És Fesztus monda: Agrippa király és mindnyájan férfiak, kik velünk együtt vagytok, látjátok ezt, aki miatt Jeruzsálemben a zsidók egész tömege hozzám fordult, követelve és kiabálva, hogy nem szabad tovább élnie.
25Én pedig úgy találtam, hogy nem követett el semmi halálra méltót. De mivel ő maga a fönséghez fölebbezett, úgy ítéltem, hogy oda küldöm.
26Hogy mi bizonyosat írjak róla uramnak, nem tudom. Ennélfogva ti elétek hoztam őt, és főkép te eléd, Agrippa király, hogy kikérdezvén őt, legyen mit írnom.
27Mert helytelennek látom egy foglyot valakihez küldeni és az ellene emelt vádakat meg nem jelölni.