1Öt nap múlva pedig Ananiás főpap néhány idősebbel és bizonyos Tertullus nevű ügyvéddel elutazott és jelentkeztek a helytartónál Pál ellen.
2És miután Pált megidézték, kezdé őt Tertullus vádolni, mondván: Hogy veled szép békében megvagyunk és hogy gondosságod által sok mindenen javítasz,
3azt mindenkor és mindenütt elismerjük, derék Félix, és teljes köszönettel fogadjuk.
4De hogy tovább föl ne tartsalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyességed szerint.
5Találtuk ezt a veszedelmes embert, ki az összes zsidók között lázadást szít az egész világon és feje a Nazarénusok pártos felekezetének,
6ki a templomot is meg akarta fertőztetni, s akit emiatt el is fogtunk és törvényünk szerint akartunk megítélni.
7De odajött Lyzias parancsnok, nagy erővel kiragadta őt kezeink közöl,
8és azt parancsolta, hogy vádlói jöjjenek tehozzád. Őtőle bírói úton tudomást szerezhetsz mindarról, amiről mi őt vádoljuk.
9Hozzájárultak a zsidók is, állítván hogy úgy van.
10Pál pedig, (miután a helytartó intett neki, hogy beszéljen,) így felelt: Tudván, hogy hosszú évek óta bírája vagy e nemzetnek, jó lélekkel felelek magamért.
11Mert tudomást szerezhetsz arról, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni.
12És sem a templomban nem találtak engem, hogy valakivel vitatkoztam, vagy lázadást szítottam volna a nép között, sem a zsinagógákban,
13sem a városban, sem azt be nem tudják neked bizonyítani, amiről most engem vádolnak.
14Azt azonban megvallom neked, hogy azon tanítás szerint, melyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én Atyámnak és Istenemnek, hogy mindent hiszek, ami a törvényben és prófétákban írva van,
15remélve Istentől, amit magok is várnak, az igazaknak és gonoszoknak jövendő föltámadását.
16Azért iparkodom magam is lelkiismeretemet Isten és emberek előtt mindenkor feddhetetlenül meg őrizni.
17Több év után pedig eljöttem; hogy népemnek alamizsnát hozzak, áldozzak és fogadást teljesítsek.
18Ezenközben találtak engem a templomban megtisztulva, nem csőcselékkel, sem nem lázadással,
19és pedig néhány Ázsiából jött zsidó; akiknek magoknak kellett volna előtted megjelenni és vádat emelni, ha valami panaszuk volt ellenem.
20Vagy mondják meg ezek magok, ha találtak-e bennem valami bűnt, mikor a főtanács előtt álltam,
21hacsak azt az egy szót nem, amit közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása miatt Ítéltek ma engem.
22Félix pedig, miután az ügyet jól ismerte, máskorra halasztotta őket mondván: Majd ha Lyziás parancsnok lejön, meghallgatlak benneteket.
23A századosnak pedig meghagyta, hogy viselje gondját és hagyjon neki békét, sem övéi közül senkinek meg ne tiltsa, hogy szolgálatára legyen.
24Néhány nap múlva pedig eljött Félix feleségével, Druzillával, ki zsidó nő volt, előhivatta Pált és hallgatta tőle a Jézus Krisztusban való hitet.
25Mikor pedig az az igazságról, tisztaságról és jövendő Ítéletről tárgyalt, Félix megfélemledve feleié: Egyelőre elmehetsz! Majd alkalomadtán hivatlak.
26Azt is remélte egyúttal, hogy Pál majd pénzt ad neki, amiért gyakorta hivatta őt és beszélgetett vele.
27Két év elteltével pedig Porcius Fesztus lett Félix utóda. Félix pedig kedveskedni akarván a zsidóknak, Pált fogva hagyta.