Acts 23
1 Pál pedig végigtekintve a gyülekezeten, monda: Én teljes jó lelkiismerettel jártam az Isten előtt e mai napig.
2 Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssenek a szájára.
3 Mire Pál így szólt hozzá: Megver az Isten, te fehérített fal! Te azért ülsz itt, hogy fölöttem a törvény szerint ítélkezzél, és te a törvény ellenére üttetsz engem?
4 Az ott állók pedig mondák: Te az Isten főpapját átkozod?
5 Mire Pál feleié: Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Mert írva van: A te néped elöljáróját ne átkozd!
6 Miután pedig Pál tudta, hogy egyik részük szadduceus, a másik farizeus, fölkiáltott a főtanácsban: Testvérek! én farizeus vagyok, farizeusok fia, s a holtak reménysége és föltámadása miatt Ítéltetem.
7 És amint ezt mondotta, egyenetlenség támadt a farizeusok és szadduceusok között, és a gyülekezet föloszlott.
8 A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincsen föltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindakettőt állítják.
9 Erre nagy lárma támadt. És a farizeusok közül néhányan fölállottak és vitatkoztak, mondván: Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben; hátha valami Lélek vagy angyal szólt hozzá!
10 Mivel pedig nagy perlekedés támadt, a parancsnok attól félve, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta, hogy jöjjenek le katonák, ragadják ki őt közülök és kísérjék a várba.
11 A következő éjjel pedig megjelent neki az Úr és monda: Légy állhatatos! Mert amint bizonyságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell bizonyságot tenned Rómában is.
12 Mikor pedig megvirradt, összegyűltek néhányan a zsidók közül és megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, míg Pált meg nem ölik.
13 Voltak pedig több mint negyvenen férfiak, akik ezt az összeesküvést tették.
14 Ezek elmentek a főpapokhoz és vénekhez és mondák: Esküvel fogadtuk, hogy addig semmit magunkhoz nem veszünk, míg Pált meg nem öljük.
15 Most tehát a főtanáccsal együtt tudassátok a parancsnokkal, hogy vezettesse őt elétek, mintha valamit bizonyosabban meg akarnátok tőle tudni. Mi pedig mielőtt ide érne, készek vagyunk őt megölni.
16 Mikor azonban Pál nővérének a fia a tervet meghallotta, elment be a várba és közölte Pállal.
17 Erre Pál magához szólította a századosok egyikét és monda: Vezesd el ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert valami mondanivalója van neki!
18 Az pedig fogta őt és elvezette a parancsnokhoz és monda: A fogoly Pál megkért engem, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mivel valami beszélnivalója van veled.
19 A parancsnok erre megfogta a kezét, elment vele félre és kérdezé őt: Mi az, amit nekem jelenteni akarsz?
20 Az pedig monda: A zsidók összebeszéltek, hogy megkérnek, vezettesd holnap Pált a főtanács elé, mintha valamit bizonyosabban meg akarnának tőle tudakolni.
21 Azonban ne higyj nekik, mert több mint negyvenen közölök leselkednek rá, akik összeesküdtek, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, míg őt meg nem ölik; és most készen állnak és várják a te válaszodat.
22 Erre a parancsnok elbocsátotta az ifjút, meghagyván neki, hogy senkinek arról ne szóljon, hogy ezt ővele tudatta.
23 És behivatott két századost és „ monda nekik: Szereljetek fel kétszáz katonát, hetven lovast és hetven lándzsást, hogy Cezareába menjenek éjjeli három óra után;
24 és tartsatok készen barmokat, hogy felültetve Pált, sértetlenül vihessék Félix helytartóhoz.
25 Mert attól tartott, hogy a zsidók hatalmukba ejtik és megölik őt, ő maga pedig gyanúba esik, mintha pénzt akart volna szerezni.
26 És levelet irt a következő tartalommal: Klaudius Lyzias a jeles helytartónak, Felixnek, üdvöt kivan.
27 Ezt a férfiút, kit a zsidók elfogtak és majdnem megöltek, odasietve a sereggel, kiragadtam, miután megtudtam, hogy római.
28 És hogy megtudjam az okot, amiről őt vádolták, főtanácsuk elé vitettem.
29 Ekkor úgy találtam, hogy az ő törvényük vitás kérdései miatt vádolják őt, de semmi olyas bűne nincs, amiért halált vagy fogságot érdemelne.
30 S miután értesültem a cselről, melyet ellene vetettek, elküldöttem őt te hozzád, értésökre adva a vádlóknak is, hogy vigyék az ügyet teeléd. Jó egészséget!
31 A katonák tehát a nekik adott parancs szerint fogták Pált és elvitték éjjel Antipatrisba.
32 És másnap tovább küldve vele a lovasokat, visszatértek a vártáborba.
33 Azok pedig midőn Cezareába értek és átadták a helytartónak a levelet, eléje állították Pált is.
34 Miután pedig elolvasta és megkérdezte, hogy melyik tartományból való, s megtudta, hogy Ciliciából,
35 majd meghallgatlak - úgymond - ha vádlóid megérkeznek. És megparancsolta, hogy Heródes tanácsházában helyezzék őrizet alá.