1Férfiak, Testvérek és Atyák! Hallgassátok meg, miként igazolom magamat előttetek!
2Amint pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájok, még jobban elcsendesedtek.
3És monda: Én zsidó vagyok, ki a ciliciai Tarzusban születettem, ebben a városban pedig nevelkedtem, Gamáliel lábainál az atyai törvény szigora szerint oktatva, a törvénynek buzgó követője voltam, aminők ti is vagytok ma mindnyájan.
4És én ezen az utón jártam mindhalálig, megkötözve és börtönbe vetve férfiakat és nőket,
5miként ezt a főpap is bizonyítja és az összes vének, akiktől levelet kaptam és elmentem a testvérekhez Damaszkusba, hogy onnan a foglyokat Jeruzsálembe hozzam büntetés végett.
6Történt azonban, hogy amint mentem és Damaszkushoz közeledtem, dél tájban hirtelen nagy világosság vett körül az égből
7és leesve a földre, szózatot hallottam, mely azt mondotta nekem: Saul, Saul, miért üldözesz engem?
8Mire én felelém: Ki vagy Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözesz.
9És akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de annak szavát, aki velem beszélt, nem hallották.
10És mondám: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nekem: Kelj föl, menj Damaszkusba, és ott majd megmondják mindazt, amit cselekedned kell.
11S mivel a világosság fényétől nem láttam, kísérőim által kézenfogva vezetve értem Damaszkusba.
12Egy bizonyos Ananiás pedig, egy törvénytisztelő férfiú, kiről bizonyságot tesznek az összes ottlakó zsidók,
13hozzám jött és elejbém állva így szólt hozzám: Saul testvér nézz rám! És én azonnal reá néztem.
14Ő pedig monda: A mi atyáink Istene előre kiválasztott téged, hogy megismerjed az ő akaratját és meglásd az Igazat és halljad szájából az ő szavát,
15mert tanúja leszesz minden ember előtt arra nézve, amit láttál és hallottál.
16És most mit késel? Kelj fel, keresztelkedjél meg és mosd le bűneidet, segítségül híva az ő nevét.
17Történt pedig, hogy mikor Jeruzsálembe visszatértem és a templomban imádkoztam, hogy lélekben elragadtattam,
18és láttam őt, amint azt mondotta nekem: Siess és távozzál gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te bizonyságodat felőlem.
19És én mondám: Uram, ők tudják, hogy börtönbe vetettem és megvesszőztem a zsinagógákban azokat, kik tebenned hittek;
20és mikor Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, én jelen voltam és beleőriztem az ő gyilkosainak ruháit,
21És mondá nekem: Menj, mert én téged a pogányok közé küldlek messzire!
22Ezen szóig meghallgatták őt, de erre fölemelték szavokat és kiáltozták: Pusztuljon a földről az ilyen, mert nem méltó arra, hogy éljen!
23Mivel pedig azok kiabáltak és ledobálva ruháikat, port szórtak a levegőbe,
24a parancsnok meghagyta, hogy vezessék be őt a várba, ostorozzák és kínozzák meg, hogy megtudja mi okból kiabálnak annyira ellene.
25És mikor megkötözték őt szíjakkal, monda Pál a mellette álló századosnak: Szabad nektek egy római polgárt elitélés nélkül megostoroztatni?
26Amint a százados ezt hallotta, bement a parancsnokhoz és jelentette neki, mondván: Mit fogsz tenni? Ez az ember római polgár.
27Erre odament hozzá a parancsnok és monda neki: Mondd meg nekem római vagy-e? ő pedig feleié: Igen.
28És viszonzá a parancsnok: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Mire Pál felelé: Én pedig már születésemnél fogva az vagyok.
29Ekkor akik őt kínozni akarták, rögtön eltávoztak. A parancsnok is megijedt, mikor megtudta, hogy római polgár, mivelhogy megkötöztette őt.
30Másnap tehát hogy részletesen megtudhassa miért vádolják őt a zsidók, feloldozta őt és összehivatta a papokat és az egész főtanácsot, és elővezettetve Pált, közéjök állította.