1Miután pedig megtörtént, hogy elválva tőlük, elvitorláztunk, egyenes irányban Kosba értünk, másnap Rhodusba és onnan Patarába.
2S mivel olyan hajót találtunk, amely átevezett Feniciába, fölszálltunk és elvitorláztunk.
3Mikor pedig Ciprusnak látóhatárába jutottunk, azt balra hagyva, Szíriába eveztünk és Tirusba értünk, mert a hajó ott akarta kirakni a terhet.
4Mivel azonban tanítványokkal találkoztunk, ott maradtunk hét nap. Ezek a Lélek által azt mondották Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5Ama napok elteltével elindultunk és tovább mentünk, miközben mindannyian kikísértek bennünket feleségeikkel és gyermekeikkel egész a városon kívül, és letérdelve a parton, imádkoztak.
6És miután egymástól elbúcsúztunk, fölszálltunk a hajóra, ők pedig hazatértek.
7Mi pedig befejezve a hajózást, lementünk Tirusból Ptolemaisba és miután a testvéreket üdvözöltük, egy nap náluk maradtunk.
8Másnap pedig elindulva, Cezareába érkeztünk, hol Fülöp evangélista házába mentünk, ki egy volt a hét közül, és nála maradtunk.
9Ennek pedig négy szűz leánya volt, kik jövendöltek.
10És miután néhány napig ott tartózkodtunk, odajött egy Agabus nevű próféta Judeából.
11Ez midőn hozzánk jött, fogta Pálnak az övét és megkötözve kezeit és lábait, így szólt: Ezt mondja a Szentlélek: Azt a férfiút, akié ez az öv, így fogják megkötözni Jeruzsálemben a zsidók, és átadni a pogányok kezeibe.
12Midőn ezt hallottuk, kértük őt mi és az odavalók, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
13Mire Pál felelé és monda: Minek sírtok és szomorítjátok szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
14S miután le nem beszélhettük, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úr akarata!
15Ama napok után pedig felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16Velünk jöttek pedig a tanítványok közül is Cezareából, magokkal hozva egy bizonyos ciprusi származású Mnazot, egy régi tanítványt, akinél meg akartunk szállni.
17És midőn Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak bennünket.
18Másnap pedig Pál eljött velünk Jakabhoz, hol az idősebbek mind összegyülekeztek.
19Miután ezeket üdvözölte, részletesen elmondotta, hogy mit műveit Isten a pogányok között az ő szolgálata által.
20Azok pedig, miután végig hallgatták, magasztalták Istent és mondák neki: Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik hívőkké lettek, holott mindannyian buzgólkodnak a törvényért.
21Terólad azonban azt hallották, hogy a Mózestől való eltérésre tanítod azokat a zsidókat, kik a pogányok között élnek, azt mondván, hogy nem tartoznak gyermekeiket körülmetélni, sem a szokás szerint élni.
22Hogy áll tehát a dolog? A nép minden esetre összesereglik, mert meghallják, hogy megérkeztél.
23Azt tedd tehát, amit mi neked mondunk: Van itt négy ember, akiknek fogadásuk van.
24Vedd ezeket magad mellé, szenteltesd meg magadat velük és fizess meg értük, hogy lenyiressék hajukat, mire mindnyájan be fogják látni, hogy amit rólad hallottak, hamis, sőt hogy magad is megtartod a törvényt.
25Ami - pedig a pogányságból megtérteket illeti, megírtuk nekik, amit határoztunk, hogy tartózkodjanak a bálványáldozatoktól, a vértől, a megfojtottál és a paráznaságtól.
26Akkor Pál maga mellé vevén amaz embereket, s miután másnap megtisztult velők, bement a templomba és értésükre adta, hogy a tisztulás napjai akkor telnek le, mikor az áldozat mindegyikeikért be lesz mutatva.
27Mikor pedig a hét nap letelt, amint az Ázsiából jött zsidók meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet és rávetették kezeiket azt kiáltozva:
28Izraeliták, segítsetek! ez az az ember, aki a nép, a törvény és ezen hely ellen mindenkit és mindenütt tanít, sőt hozzá még a pogányokat is bevezette a templomba és megfertőztette ezt a szent helyet.
29Vele látták ugyanis az efezusi Trofimust a városban és azt hitték, hogy Pál bevitte őt magával a templomba.
30így aztán az egész város felzendült és népcsődület támadt. És megragadva Pált, kihurcolták a templomból és rögtön bezárták az ajtókat.
31Mivel pedig meg akarták ölni, hírül vitték a katonai parancsnoknak, hogy egész Jeruzsálem föllázad.
32Ez azonnal katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájok. Kik midőn a parancsnokot és a katonákat meglátták, megszűntek Pált verni.
33Erre a parancsnok odament, megkötöztette két lánccal és megkérdezte hogy kicsoda és mit vétett.
34A tömeg azonban összevissza kiabált. S mivel a lármában nem érthette meg a valót, elvezettette őt a táborba.
35És mikor a lépcsőhöz ért, történt, hogy a nép erőszakoskodása miatt a katonák vitték.
36Mert a népsokaság tolongott és kiabálta: El vele!
37És amint Pált be akarták vinni a várba, mondja a parancsnoknak: Szabad neked valamit mondanom: Ki felelé: Tudsz görögül?
38Nemde te vagy az az egyptomi, aki nemrégiben lázadást szítottál és négyezer zsiványt kivittél a pusztába?
39Pál azonban monda neki: Én tarzusi származású zsidó vagyok, Cilicia egyik nem kevéssé nevezetes városának polgára. De kérlek, engedd meg nekem, hogy szólhassak a néphez.
40És mikor megengedte, Pál megállva a lépcsőkön, intett kezével a népnek, és miután nagy csendesség lett, így szólitá meg őket héber nyelven: