Acts 21
1 Miután pedig megtörtént, hogy elválva tőlük, elvitorláztunk, egyenes irányban Kosba értünk, másnap Rhodusba és onnan Patarába.
2 S mivel olyan hajót találtunk, amely átevezett Feniciába, fölszálltunk és elvitorláztunk.
3 Mikor pedig Ciprusnak látóhatárába jutottunk, azt balra hagyva, Szíriába eveztünk és Tirusba értünk, mert a hajó ott akarta kirakni a terhet.
4 Mivel azonban tanítványokkal találkoztunk, ott maradtunk hét nap. Ezek a Lélek által azt mondották Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5 Ama napok elteltével elindultunk és tovább mentünk, miközben mindannyian kikísértek bennünket feleségeikkel és gyermekeikkel egész a városon kívül, és letérdelve a parton, imádkoztak.
6 És miután egymástól elbúcsúztunk, fölszálltunk a hajóra, ők pedig hazatértek.
7 Mi pedig befejezve a hajózást, lementünk Tirusból Ptolemaisba és miután a testvéreket üdvözöltük, egy nap náluk maradtunk.
8 Másnap pedig elindulva, Cezareába érkeztünk, hol Fülöp evangélista házába mentünk, ki egy volt a hét közül, és nála maradtunk.
9 Ennek pedig négy szűz leánya volt, kik jövendöltek.
10 És miután néhány napig ott tartózkodtunk, odajött egy Agabus nevű próféta Judeából.
11 Ez midőn hozzánk jött, fogta Pálnak az övét és megkötözve kezeit és lábait, így szólt: Ezt mondja a Szentlélek: Azt a férfiút, akié ez az öv, így fogják megkötözni Jeruzsálemben a zsidók, és átadni a pogányok kezeibe.
12 Midőn ezt hallottuk, kértük őt mi és az odavalók, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
13 Mire Pál felelé és monda: Minek sírtok és szomorítjátok szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
14 S miután le nem beszélhettük, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úr akarata!
15 Ama napok után pedig felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16 Velünk jöttek pedig a tanítványok közül is Cezareából, magokkal hozva egy bizonyos ciprusi származású Mnazot, egy régi tanítványt, akinél meg akartunk szállni.
17 És midőn Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak bennünket.
18 Másnap pedig Pál eljött velünk Jakabhoz, hol az idősebbek mind összegyülekeztek.
19 Miután ezeket üdvözölte, részletesen elmondotta, hogy mit műveit Isten a pogányok között az ő szolgálata által.
20 Azok pedig, miután végig hallgatták, magasztalták Istent és mondák neki: Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik hívőkké lettek, holott mindannyian buzgólkodnak a törvényért.
21 Terólad azonban azt hallották, hogy a Mózestől való eltérésre tanítod azokat a zsidókat, kik a pogányok között élnek, azt mondván, hogy nem tartoznak gyermekeiket körülmetélni, sem a szokás szerint élni.
22 Hogy áll tehát a dolog? A nép minden esetre összesereglik, mert meghallják, hogy megérkeztél.
23 Azt tedd tehát, amit mi neked mondunk: Van itt négy ember, akiknek fogadásuk van.
24 Vedd ezeket magad mellé, szenteltesd meg magadat velük és fizess meg értük, hogy lenyiressék hajukat, mire mindnyájan be fogják látni, hogy amit rólad hallottak, hamis, sőt hogy magad is megtartod a törvényt.
25 Ami - pedig a pogányságból megtérteket illeti, megírtuk nekik, amit határoztunk, hogy tartózkodjanak a bálványáldozatoktól, a vértől, a megfojtottál és a paráznaságtól.
26 Akkor Pál maga mellé vevén amaz embereket, s miután másnap megtisztult velők, bement a templomba és értésükre adta, hogy a tisztulás napjai akkor telnek le, mikor az áldozat mindegyikeikért be lesz mutatva.
27 Mikor pedig a hét nap letelt, amint az Ázsiából jött zsidók meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet és rávetették kezeiket azt kiáltozva:
28 Izraeliták, segítsetek! ez az az ember, aki a nép, a törvény és ezen hely ellen mindenkit és mindenütt tanít, sőt hozzá még a pogányokat is bevezette a templomba és megfertőztette ezt a szent helyet.
29 Vele látták ugyanis az efezusi Trofimust a városban és azt hitték, hogy Pál bevitte őt magával a templomba.
30 így aztán az egész város felzendült és népcsődület támadt. És megragadva Pált, kihurcolták a templomból és rögtön bezárták az ajtókat.
31 Mivel pedig meg akarták ölni, hírül vitték a katonai parancsnoknak, hogy egész Jeruzsálem föllázad.
32 Ez azonnal katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájok. Kik midőn a parancsnokot és a katonákat meglátták, megszűntek Pált verni.
33 Erre a parancsnok odament, megkötöztette két lánccal és megkérdezte hogy kicsoda és mit vétett.
34 A tömeg azonban összevissza kiabált. S mivel a lármában nem érthette meg a valót, elvezettette őt a táborba.
35 És mikor a lépcsőhöz ért, történt, hogy a nép erőszakoskodása miatt a katonák vitték.
36 Mert a népsokaság tolongott és kiabálta: El vele!
37 És amint Pált be akarták vinni a várba, mondja a parancsnoknak: Szabad neked valamit mondanom: Ki felelé: Tudsz görögül?
38 Nemde te vagy az az egyptomi, aki nemrégiben lázadást szítottál és négyezer zsiványt kivittél a pusztába?
39 Pál azonban monda neki: Én tarzusi származású zsidó vagyok, Cilicia egyik nem kevéssé nevezetes városának polgára. De kérlek, engedd meg nekem, hogy szólhassak a néphez.
40 És mikor megengedte, Pál megállva a lépcsőkön, intett kezével a népnek, és miután nagy csendesség lett, így szólitá meg őket héber nyelven: