Acts 20
1 Miután pedig a zavargás megszűnt, Pál magához hívta a tanítványokat, és intelmeket adva nekik, elbúcsúzott tőlük és elindult, hogy Macedóniába menjen.
2 Mikor pedig azokat a részeket bejárta és őket sok beszédben buzdította, Görögországba érkezett.
3 Miután ott három hónapot töltött, amint épen Szíriába akart hajózni, a zsidók cselt vetettek neki, miértis azt határozta, hogy Macedónján át tér vissza.
4 Elkísérték pedig őt Szopater, a beröai Pirrus fia, a tesszaloniaiak közül pedig Arisztark Szekundus és a derbei Gájus és Timoteus; Ázsiából pedig Tichikus és Trofimus.
5 Ezek előre mentek és megvártak bennünket Troászban.
6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napja után elindultunk hajón Filippiből és öt nap alatt értünk hozzájok Troászba, hol hét napig tartózkodtunk.
7 Mikor pedig a hét első napján összegyűltünk a kenyértörésre, Pál beszélgetésbe ereszkedett velők, s miután másnap el akart utazni, egész éjfélig folytatta a beszélgetést.
8 Az étteremben pedig, ahol összegyülekeztünk, számos lámpa volt.
9 Egy Eutichius nevű ifjú pedig, ki az ablakban ült, Pál hosszas beszéde alatt mély álomba merült és az álomtól elnyomva, leesett a harmadik emeletről és halva szedték össze.
10 Pál erre lement hozzá, föléje hajolt és átölelve őt, így szólt: Ne aggódjatok, még benne van a lelke.
11 Erre fölment, megtörte a kenyeret és evett, azután még virradatig kibeszélte magát, s elutazott.
12 Az ifjút pedig élve vezették elő, amin nem kevéssé megvigasztalódtak.
13 Mi pedig hajóra szállva, Asszosba eveztünk, hogy ott Pált felvegyük, mert úgy rendelte el, míg ő szárazföldön akart oda utazni.
14 Mikor pedig Asszosban találkoztunk vele, felvettük őt és Mitilenebe mentünk.
15 Innen elhajózva, másnap Chios elé értünk, harmadnap Szamosnál kötöttünk ki, a rákövetkező nap pedig Miletusba érkeztünk.
16 Pálnak ugyanis az volt a szándéka, hogy Efezust kikerüli, hogy ne kelljen Ázsiában késnie, mert sietett, hogy a pünkösdi ünnepeket, ha csak lehetséges, Jeruzsálemben tölthesse.
17 Miletusból tehát követet küldve Efezusba, magához hivatta a hitközség véneit.
18 Midőn ezek eljöttek hozzá és együtt voltak, így szólt nekik: Ti tudjátok az első naptól kezdve, amióta Ázsiába jöttem, hogy hogyan viselkedtem az egész időn át,
19 szolgálva az Úrnak teljes alázatosságban, könnyek és viszontagságok között, melyeket nekem a zsidók agyarkodásai okoztak;
20 hogy semmit el nem mulasztottam, ami üdvös lehetett, anélkül hogy ne hirdettem és ne tanítottalak volna rá benneteket nyilvánosan és házról-házra,
21 bizonyítva zsidók és pogányok előtt szükséges voltát az istenhez térésnek és a hitnek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
22 És most íme, elfogult lélekkel Jeruzsálembe megyek, nem tudva, hogy ott mi történik velem,
23 csak azt, hogy a Szentlélek városról városra értésemre adja és azt mondja, hogy Jeruzsálemben bilincsek és szenvedések várnak rám.
24 De mindezektől mitsem félek, sem életemet magamnál többre nem becsülöm, csak betölthessem pályafutásomat és az ige szolgálatát, melyet az Úr Jézustól nyertem, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 És most íme tudom, hogy ti többé mind nem látjátok az én orcámat, akik között az Isten országát hirdetve jártam.
26 Miértis bizonyítom előttetek a mai napon, hogy tiszta: vagyok valamennyinek vérétől.
27 Mert nem vonakodtam tudomástokra hozni Istennek minden tervét.
28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek püspökökké rendelt benneteket, hogy az Isten egyházát kormányozzátok, melyet vére árán szerzett.
29 Én tudom, hogy elmenetelem után ragadozó farkasok törnek be közétek, nem kímélve a nyájat.
30 És magatok közül is támadnak férfiak, kik fonákságokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31 Azért vigyázzatok és jusson eszetekbe, hogy három éven át éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatások közt inteni mindegyikteket.
32 És most Istennek ajánllak benneteket és az ő malasztja igéjének, ki hatalmas arra, hogy felépítsen és örökséget adjon nektek az összes megszenteltek között.
33 Senkinek ezüstjét és aranyát vagy ruháját nem kívántam, amint
34 magatok tudjátok; mert amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, arról gondoskodtak ezek az én kezeim.
35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így munkálkodva segíteni kell az erőtleneket és megemlékezni az Úr Jézus igéjéről, mert ő maga mondotta: Boldogabb dolog adni, mint kapni.
36 És miután ezt mondotta, térdre borulva imádkozott mindnyájokkal.
37 Erre valamennyien nagy sírásra fakadtak és nyakába borulva Pálnak, csókolgatták őt,
38 leginkább sajnálkozva azon a szaván, amelyet mondott, hogy többé nem látják orcáját. És elkísérték őt a hajóhoz.