1Miután pedig a zavargás megszűnt, Pál magához hívta a tanítványokat, és intelmeket adva nekik, elbúcsúzott tőlük és elindult, hogy Macedóniába menjen.
2Mikor pedig azokat a részeket bejárta és őket sok beszédben buzdította, Görögországba érkezett.
3Miután ott három hónapot töltött, amint épen Szíriába akart hajózni, a zsidók cselt vetettek neki, miértis azt határozta, hogy Macedónján át tér vissza.
4Elkísérték pedig őt Szopater, a beröai Pirrus fia, a tesszaloniaiak közül pedig Arisztark Szekundus és a derbei Gájus és Timoteus; Ázsiából pedig Tichikus és Trofimus.
5Ezek előre mentek és megvártak bennünket Troászban.
6Mi pedig a kovásztalan kenyerek napja után elindultunk hajón Filippiből és öt nap alatt értünk hozzájok Troászba, hol hét napig tartózkodtunk.
7Mikor pedig a hét első napján összegyűltünk a kenyértörésre, Pál beszélgetésbe ereszkedett velők, s miután másnap el akart utazni, egész éjfélig folytatta a beszélgetést.
8Az étteremben pedig, ahol összegyülekeztünk, számos lámpa volt.
9Egy Eutichius nevű ifjú pedig, ki az ablakban ült, Pál hosszas beszéde alatt mély álomba merült és az álomtól elnyomva, leesett a harmadik emeletről és halva szedték össze.
10Pál erre lement hozzá, föléje hajolt és átölelve őt, így szólt: Ne aggódjatok, még benne van a lelke.
11Erre fölment, megtörte a kenyeret és evett, azután még virradatig kibeszélte magát, s elutazott.
12Az ifjút pedig élve vezették elő, amin nem kevéssé megvigasztalódtak.
13Mi pedig hajóra szállva, Asszosba eveztünk, hogy ott Pált felvegyük, mert úgy rendelte el, míg ő szárazföldön akart oda utazni.
14Mikor pedig Asszosban találkoztunk vele, felvettük őt és Mitilenebe mentünk.
15Innen elhajózva, másnap Chios elé értünk, harmadnap Szamosnál kötöttünk ki, a rákövetkező nap pedig Miletusba érkeztünk.
16Pálnak ugyanis az volt a szándéka, hogy Efezust kikerüli, hogy ne kelljen Ázsiában késnie, mert sietett, hogy a pünkösdi ünnepeket, ha csak lehetséges, Jeruzsálemben tölthesse.
17Miletusból tehát követet küldve Efezusba, magához hivatta a hitközség véneit.
18Midőn ezek eljöttek hozzá és együtt voltak, így szólt nekik: Ti tudjátok az első naptól kezdve, amióta Ázsiába jöttem, hogy hogyan viselkedtem az egész időn át,
19szolgálva az Úrnak teljes alázatosságban, könnyek és viszontagságok között, melyeket nekem a zsidók agyarkodásai okoztak;
20hogy semmit el nem mulasztottam, ami üdvös lehetett, anélkül hogy ne hirdettem és ne tanítottalak volna rá benneteket nyilvánosan és házról-házra,
21bizonyítva zsidók és pogányok előtt szükséges voltát az istenhez térésnek és a hitnek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
22És most íme, elfogult lélekkel Jeruzsálembe megyek, nem tudva, hogy ott mi történik velem,
23csak azt, hogy a Szentlélek városról városra értésemre adja és azt mondja, hogy Jeruzsálemben bilincsek és szenvedések várnak rám.
24De mindezektől mitsem félek, sem életemet magamnál többre nem becsülöm, csak betölthessem pályafutásomat és az ige szolgálatát, melyet az Úr Jézustól nyertem, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.
25És most íme tudom, hogy ti többé mind nem látjátok az én orcámat, akik között az Isten országát hirdetve jártam.
26Miértis bizonyítom előttetek a mai napon, hogy tiszta: vagyok valamennyinek vérétől.
27Mert nem vonakodtam tudomástokra hozni Istennek minden tervét.
28Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek püspökökké rendelt benneteket, hogy az Isten egyházát kormányozzátok, melyet vére árán szerzett.
29Én tudom, hogy elmenetelem után ragadozó farkasok törnek be közétek, nem kímélve a nyájat.
30És magatok közül is támadnak férfiak, kik fonákságokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
31Azért vigyázzatok és jusson eszetekbe, hogy három éven át éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatások közt inteni mindegyikteket.
32És most Istennek ajánllak benneteket és az ő malasztja igéjének, ki hatalmas arra, hogy felépítsen és örökséget adjon nektek az összes megszenteltek között.
33Senkinek ezüstjét és aranyát vagy ruháját nem kívántam, amint
34magatok tudjátok; mert amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, arról gondoskodtak ezek az én kezeim.
35Mindenben megmutattam nektek, hogy így munkálkodva segíteni kell az erőtleneket és megemlékezni az Úr Jézus igéjéről, mert ő maga mondotta: Boldogabb dolog adni, mint kapni.
36És miután ezt mondotta, térdre borulva imádkozott mindnyájokkal.
37Erre valamennyien nagy sírásra fakadtak és nyakába borulva Pálnak, csókolgatták őt,
38leginkább sajnálkozva azon a szaván, amelyet mondott, hogy többé nem látják orcáját. És elkísérték őt a hajóhoz.