Acts 19
1 Történt pedig mikor Apolló Korintusban volt, hogy Pál beutazva a felső tartományokat, Efezusba jött és ott talált néhány tanítványt,
2 kiknek monda: Elnyertétek-e a Szentlelket, mióta hivők lettetek? Azok pedig mondák neki: Sőt még azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.
3 Ő pedig monda: Mire vagytok tehát megkeresztelve? Felelék: János keresztségére.
4 Mire Pál monda: János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, azt mondván, hogy higyjenek abban, aki majd ő utána jő, vagyis Jézusban.
5 Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.
6 És midőn Pál rajok tette kezeit, leszállóit rajok a Szentlélek, és nyelveken beszéltek és jövendöltek.
7 Voltak pedig mindössze tizenketten.
8 Erre bement a zsinagógába és bátorsággal szónokolt három hónapon át az Isten országáról, oktatva és buzdítva.
9 Mivel pedig néhányan megátalkodtak és nem hittek, és a nép előtt az Úr útját rágalmazták, elvált tőlük és elválasztotta a tanítványokat is, és naponkint előadást tartott egy bizonyos Tirannusnak iskolájában.
10 Ez pedig két esztendőn át történt, úgy hogy mindazok, kik Ázsiában laknak, meghallották az Úr igéjét, zsidók és pogányok.
11 Nem közönséges csodákat is művelt Isten Pál keze által,
12 úgy hogy még a betegekre is elvitték az ő testéről a kendőket és kötényeket, és a betegségek megszűntek tőlük és a gonosz lelkek kimentek.
13 Erre némely körüljáró zsidó lélekűzők is megpróbálták az Úr Jézus nevét segítségül hívni olyanok fölött, akikben gonosz lelkek laktak, mondván: Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet.
14 Ilyenek voltak egy Skévas nevű zsidó főpapnak hét fia, akik ezt tették.
15 A gonosz lélek azonban így felelt nekik: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de kik vagytok ti?
16 És az ember, akiben a gonosz lélek volt, rajok rohant, kettőjüket leteperte és erőt vett rajtok, úgy hogy mezítelen és megsebezve menekültek abból a házból.
17 Ezt aztán megtudták az összes zsidók és pogányok, kik Efezusban laktak, és félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.
18 És a hivők sokan jöttek és megvallottak és elbeszélték tetteiket.
19 Sokan pedig, akik babonaságot követtek, összehordták könyveiket és mindeneknek szemeláttára elégették. S mikor azoknak értékét felbecsülték, úgy találták, hogy az ötvenezer dénárra rúgott.
20 Ily hatalmasan növekedett és erősödött az Isten igéje.
21 Ennek megtörténtével Pál elhatározta lélekben, hogy átvonulva Macedónián és Acháján, Jeruzsálembe megy, és így szólt: Ha egyszer ott leszek, Rómát is kell látnom.
22 Erre két munkatársát, Timoteust és Erasztust, elküldötte Macedóniába, maga pedig egyelőre Ázsiában maradt.
23 Akkoriban nem csekély háborodás támadt az Úr útja miatt.
24 Egy Demetrius nevű ötvös ugyanis, ki ezüstből Diána-templomocskákat készített, és a művészeknek nem csekély keresetet biztosított.
25 Összehívta tehát ezeket és az effajta mesterembereket és így szólt hozzájok: Emberek! Tudjátok, hogy nekünk ebből a mesterségből van keresetünk.
26 És látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majd egész Ázsiában sok népet lebeszél és eltérít, azt mondván, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel készülnek.
27 De nemcsak ez a keresetág van kitéve annak, hogy értékét veszti, hanem a nagy Diána templomát is semmibe fogják venni, sőt lerontják kicsinyenkint tekintélyét, melyet egész Ázsia és a földkerekség tisztel.
28 Ennek hallatára megharagudtak és főnhangon kiabálták: Nagy az efezusiak Dianája!
29 És az egész város fölháborodott és közös akarattal megrohanták a színkört és elhurcolták a macedóniai Gájust és Aristárkot, Pál társait.
30 Pál ekkor a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték.
31 Néhány ázsiai előkelő jóbarátja is elküldött hozzá és kérték, hogy meg ne jelenjék a színkörben.
32 Ott ugyanis egyik ezt, másik azt kiabálta, mert a gyülekezet meg volt zavarodva, és sokan azt sem tudták mivégre gyűltek össze.
33 Ekkor a tömegből előkerítették Sándort, kit a zsidók előre toltak. Sándor pedig kezével csendre intve, föl akarta a népet világosítani.
34 De mikor fölismerték, hogy zsidó, egyhangon kiabálták mindannyian majdnem két órán keresztül: Nagy az efezusiak Dianája!
35 És mikor a jegyző a tömeget lecsendesítette, így szólt: Efezusi Férfiak! Ki az az ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Dianának, Jupiter magzatának, tisztelője?
36 Mivel tehát éhez kétség nem fér, legyetek nyugodtan és ne, tegyetek semmit meggondolatlanul.
37 Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik a ti istennőtöket sem meg nem gyalázták, sem nem káromolták.
38 Ha tehát Demetriusnak és művésztársainak van valaki ellen panasza, vannak törvényszékek és helytartók, vádolják be egymást.
39 Ha pedig más keresnivalótok van, törvényes gyülekezetben el lehet intézni.
40 Mert ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a mai zendülés miatt felelősségre vonnak bennünket, holott nincs senki, akire rábizonyíthatnók, hogy a zenebonának okozója volt. És ezzel feloszlatta a gyülekezetet.
41 Összevont szöveg