1Miután pedig bejárták Amfipolist és Apollóniát, Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
2Pál tehát szokása szerint bement hozzájok és három szombaton át beszélgetett velők az írásokról,
3magyarázva és fejtegetve nekik, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett és föltámadnia halottaiból, és hogy: Ez a Jézus Krisztus, akit én nektek hirdetek.
4És némelyek közölök hittek és csatlakoztak Pálhoz és Szilashoz, számos jámbor pogány is, és nem kevés előkelő nő.
5A zsidók azonban megirigyelve a dolgot, magok mellé vettek bizonyos gonosz férfiakat a csőcselékből, s csoportba verődve fellázították a várost, és megtámadva Jázon házát, ki akarták őket hozni a nép elé.
6Mivel pedig azokat nem találták, Jázont és néhány testvért hurcoltak a város elöljárói elé, kiáltozva: Ezek azok, akik a várost fellázítják, ide is eljöttek,
7és Jázon befogadta őket, pedig ezek mind a császár rendeletei ellen cselekesznek, mert azt mondják, hogy más a király, tudniillik jézus.
8Ezzel fölizgatták a népet és a város elöljáróit, kik ezt hallották.
9Miután azonban Jázon és a többiek kezeskedtek értük, elbocsátották őket.
10A testvérek pedig mindjárt azon éjjel útnak indították Pált és Szilast Beröába. Kik midőn odaértek, bementek a zsidózsinagógába.
11Ezek azonban nemesebbek voltak mint a Tesszaloniaiak; mert egész mohósággal fogadták az igét és naponkint kutatták az írásokat, hogy vajjon úgy van-e.
12És sokan hittek közölök, tisztes pogány asszonyok is, és férfiak nem kevesen.
13Amint azonban Tesszalonikában megtudták a zsidók, hogy Pál Beröában is hirdette az Isten igéjét, oda is elmentek és felizgatták, fellázították a tömeget.
14Erre a testvérek Pált nyomban elbocsátották, hogy menjen egész a tengerig; Szilas és Timoteus pedig ott maradtak.
15Akik pedig Pált kisérték, Athénig mentek vele; s miután Szilashoz és Timoteushoz izenetet kaptak tőle, hogy jöjjenek hozzá mihamarább, elutaztak.
16Mialatt pedig Pál Athénben várta őket, felbuzdult benne a lélek a bálványozásba merült város láttára.
17Vitatkozott tehát a zsinagógában a zsidókkal és istenfélőkkel, és a nyílt téren mindennap azokkal, akik jelen voltak.
18Néhány epikureus és stoikus bölcselő vitába ereszkedett vele, míg némely ék azt mondák: Mit akar ez a szószátyár mondani? Mások pedig: Úgy látszik, hogy új istenségeket akar hirdetni - mivelhogy Jézust és a föltámadást hirdette nekik.
19És körülfogva őt, bevezették az Areopágba, mondván: Hadd halljuk, mi az az új tanítás, melyet te hirdetsz?
20Mert te holmi újdonságot hangoztatsz; akarjuk tehát tudni, hogy mi akar az lenni.
21Az összes athéniek ugyanis, valamint az ott tartózkodó idegenek, semmit sem szeretnek jobban, mint újdonságot mondani, vagy hallani.
22Pál tehát az areopág közepén állva, így szólt: Athéni Férfiak! Én minden tekintetben azt látom, hogy ti szinte túlságosan vallásosak vagytok.
23Mert amint körüljártam és megnéztem bálványaitokat, találtam egy oltárt, melyre az volt írva: Az ismeretlen istennek. Amit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.
24Isten, ki a világot és mindazt, ami benne van, teremtette, mivel ő az égnek és földnek Ura, nem kézzel épített templomokban lakik,
25sem emberi kezek szolgálatára nem szorul, minthogy ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.
26És egyetlen egyből alkotta az egész emberi nemet, hogy az egész földet benépesítse, elrendezvén és meghatározván az időket és lakhelyeiknek határait,
27hogy keressék az Istent, ha talán megérzik és megtalálják, habár nincs messze egyikünktől sem.
28Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, miként egyik másik költőtök is mondotta: Hiszen az ő ivadéka vagyunk.
29Mivel tehát Isten ivadéka vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló az aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz, vagy emberi találmányhoz.
30Miután pedig Isten e tudatlanság ideit elnézte, most azt hirdeti az embereknek, hogy mindannyian bűnbánatot tartsanak mindenütt,
31azért, mert meghatározott egy napot, amelyen majd megítéli a világot igazságban azon férfiú által, akit erre kirendelt, és hitelesítette mindenki előtt az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból.
32Mikor pedig a holtak föltámadásáról hallottak, némelyek kinevették őt, míg némelyek azt mondották: Erről még egyszer meghallgatunk téged.
33Ezzel Pál kiment közőlük.
34Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá és hitt; közöttük Dénes, az areopágnak egyik tagja, egy Damaris nevű asszony és mások velük.