Bible

1 Miután pedig bejárták Amfipolist és Apollóniát, Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. 2 Pál tehát szokása szerint bement hozzájok és három szombaton át beszélgetett velők az írásokról, 3 magyarázva és fejtegetve nekik, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett és föltámadnia halottaiból, és hogy: Ez a Jézus Krisztus, akit én nektek hirdetek. 4 És némelyek közölök hittek és csatlakoztak Pálhoz és Szilashoz, számos jámbor pogány is, és nem kevés előkelő nő. 5 A zsidók azonban megirigyelve a dolgot, magok mellé vettek bizonyos gonosz férfiakat a csőcselékből, s csoportba verődve fellázították a várost, és megtámadva Jázon házát, ki akarták őket hozni a nép elé. 6 Mivel pedig azokat nem találták, Jázont és néhány testvért hurcoltak a város elöljárói elé, kiáltozva: Ezek azok, akik a várost fellázítják, ide is eljöttek, 7 és Jázon befogadta őket, pedig ezek mind a császár rendeletei ellen cselekesznek, mert azt mondják, hogy más a király, tudniillik jézus. 8 Ezzel fölizgatták a népet és a város elöljáróit, kik ezt hallották. 9 Miután azonban Jázon és a többiek kezeskedtek értük, elbocsátották őket. 10 A testvérek pedig mindjárt azon éjjel útnak indították Pált és Szilast Beröába. Kik midőn odaértek, bementek a zsidózsinagógába. 11 Ezek azonban nemesebbek voltak mint a Tesszaloniaiak; mert egész mohósággal fogadták az igét és naponkint kutatták az írásokat, hogy vajjon úgy van-e. 12 És sokan hittek közölök, tisztes pogány asszonyok is, és férfiak nem kevesen. 13 Amint azonban Tesszalonikában megtudták a zsidók, hogy Pál Beröában is hirdette az Isten igéjét, oda is elmentek és felizgatták, fellázították a tömeget. 14 Erre a testvérek Pált nyomban elbocsátották, hogy menjen egész a tengerig; Szilas és Timoteus pedig ott maradtak. 15 Akik pedig Pált kisérték, Athénig mentek vele; s miután Szilashoz és Timoteushoz izenetet kaptak tőle, hogy jöjjenek hozzá mihamarább, elutaztak. 16 Mialatt pedig Pál Athénben várta őket, felbuzdult benne a lélek a bálványozásba merült város láttára. 17 Vitatkozott tehát a zsinagógában a zsidókkal és istenfélőkkel, és a nyílt téren mindennap azokkal, akik jelen voltak. 18 Néhány epikureus és stoikus bölcselő vitába ereszkedett vele, míg némely ék azt mondák: Mit akar ez a szószátyár mondani? Mások pedig: Úgy látszik, hogy új istenségeket akar hirdetni - mivelhogy Jézust és a föltámadást hirdette nekik. 19 És körülfogva őt, bevezették az Areopágba, mondván: Hadd halljuk, mi az az új tanítás, melyet te hirdetsz? 20 Mert te holmi újdonságot hangoztatsz; akarjuk tehát tudni, hogy mi akar az lenni. 21 Az összes athéniek ugyanis, valamint az ott tartózkodó idegenek, semmit sem szeretnek jobban, mint újdonságot mondani, vagy hallani. 22 Pál tehát az areopág közepén állva, így szólt: Athéni Férfiak! Én minden tekintetben azt látom, hogy ti szinte túlságosan vallásosak vagytok. 23 Mert amint körüljártam és megnéztem bálványaitokat, találtam egy oltárt, melyre az volt írva: Az ismeretlen istennek. Amit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 24 Isten, ki a világot és mindazt, ami benne van, teremtette, mivel ő az égnek és földnek Ura, nem kézzel épített templomokban lakik, 25 sem emberi kezek szolgálatára nem szorul, minthogy ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. 26 És egyetlen egyből alkotta az egész emberi nemet, hogy az egész földet benépesítse, elrendezvén és meghatározván az időket és lakhelyeiknek határait, 27 hogy keressék az Istent, ha talán megérzik és megtalálják, habár nincs messze egyikünktől sem. 28 Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, miként egyik másik költőtök is mondotta: Hiszen az ő ivadéka vagyunk. 29 Mivel tehát Isten ivadéka vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló az aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz, vagy emberi találmányhoz. 30 Miután pedig Isten e tudatlanság ideit elnézte, most azt hirdeti az embereknek, hogy mindannyian bűnbánatot tartsanak mindenütt, 31 azért, mert meghatározott egy napot, amelyen majd megítéli a világot igazságban azon férfiú által, akit erre kirendelt, és hitelesítette mindenki előtt az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból. 32 Mikor pedig a holtak föltámadásáról hallottak, némelyek kinevették őt, míg némelyek azt mondották: Erről még egyszer meghallgatunk téged. 33 Ezzel Pál kiment közőlük. 34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá és hitt; közöttük Dénes, az areopágnak egyik tagja, egy Damaris nevű asszony és mások velük.