Acts 16
1 Eljutott pedig Derbebe és Lisztrába. És íme, volt ott egy Timoteus nevű tanítvány, egy hivő zsidó asszonynak a fia, pogány atyától.
2 Erről a testvérek, kik Lisztrában és Ikoniumban voltak, jó bizonyságot tettek.
3 Pál azt akarta, hogy ez kísérje őt; és fogván körülmetélte őt az ama helyeken levő zsidók miatt, mert mindnyájan tudták, hogy atyja pogány volt.
4 S midőn bejárták a városokat, átadták nekik megőrzés végett a határozatokat, melyeket a Jeruzsálembe egybegyűlt apostolok és vének hoztak.
5 És a hitközségek megerősödtek a hitben, és számban napról-napra gyarapodtak.
6 Mikor pedig Frigián és Galácia tartományán keresztül mentek, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában az Isten igéjét hirdessék.
7 Amint pedig Miziába értek, megkísérlették Bitiniába menni, de Jézus lelke nem engedte.
8 Miután pedig Miziát átutazták, lementek Troászba.
9 És Pálnak éjjel látomása volt. Egy macedóniai férfi állt előtte és könyörgött neki mondván: Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk!
10 Mihelyt pedig ez a látomása volt, azonnal igyekeztünk Macedóniába utazni, meg lévén győződve, hogy Isten hívott bennünket, nekik az evangéliumot hirdetni.
11 Elvitorlázva Troászból, egyenesen Szamotrákeba jutottunk és a következő napon Neápolisba.
12 Innen Filippibe, mely Macedónia ezen részének legelső gyarmat-városa. E városban néhány napot töltöttünk beszélgetve.
13 Szombatnapon pedig kimentünk a kapun kívül a folyó mellé, ahol úgy látszott, hogy imádkozni szoktak; és leülve szóltunk az asszonyokhoz, kik összegyülekeztek.
14 És egy bizonyos Lidia nevű istenfélő bíborkereskedő asszony Teatira városából, hallgatott bennünket, kinek szívét az Úr megnyitotta, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.
15 Mikor pedig háznépével együtt megkeresztelkedett, könyörgött és monda: Ha gondoljátok, hogy hű leszek az Úrhoz, térjetek be házamba és maradiatok nálam. És unszolt bennünket.
16 Történt pedig, hogy mikor imádkozni mentünk egy szolgálóval találkoztunk, kiben jósló lélek lakott és jövendölésével gazdáinak nagy hasznot hajtott.
17 Ez követve Pált és minket, kiáltozta mondván: Ezek az emberek a magasságbeli Istennek szolgái, kik nekünk az üdvösség útját hirdetik.
18 És ezt sok napon át tette. Mire Pál haragosan megfordult és monda a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És kiment még azon órában.
19 Mikor azonban gazdái látták, hogy nyereségük reménysége füstbe ment, megragadták Pált és Szilást és a törvényszékre vitték az elöljárósághoz,
20 és a bírák elé állítva őt, mondák: Ezek az emberek fölforgatják városunkat, mivel zsidók;
21 és olyan életmódot hirdetnek, amelyet sem elfogadnunk, sem követnünk nem szabad, mivel mi rómaiak vagyunk.
22 És a nép összecsődült ellenük, az elöljáróság pedig letépetté ruháikat és megvesszőztette őket.
23 És miután véresre verték őket, börtönbe vetették, megparancsolva az őrnek, hogy jól vigyázzon rajok.
24 Ki miután ilyen parancsot kapott, a legbelső börtönbe vitte őket és lábaikat kalodába tette.
25 Éjfélkor pedig Pál és Szilas imádkozva dicsérték az Istent; és a rabok hallgatták őket.
26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgy hogy a börtönnek alapjai megrendültek. És egyszerre kinyílt minden ajtó és valamennyinek bilincsei leoldódtak.
27 Fölébredve erre a börtönőr, amint a börtön ajtait nyitva látta, kirántotta kardját és meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a rabok megszöktek.
28 Pál azonban fönhangon kiáltotta neki: Ne árts magadnak, mert mind itt vagyunk!
29 És világot kérve bement hozzájok és reszketve borult Pálnak és Szilasnak lábaihoz;
30 és kivezetve őket, így szólt: Urak, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?
31 Azok pedig mondák neki: Higyj az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz te és házad.
32 És hirdették neki az Úr igéjét mindazokkal együtt, kik házában voltak.
33 És az éj azon órájában magával vitte őket, megmosta sebeiket; és azonnal megkeresztelkedett ő és egész háza.
34 Miután pedig bevezette őket otthonába, megvendégelte őket és örvendezett egész háznépével, hivén az Istenben.
35 És mikor megvirradt, az elöljárók törvényszolgákat küldöttek, mondván: Bocsásd el azokat az embereket!
36 Ekkor a börtönőr e szavakat jelentette Pálnak: Az elöljárók azt izenték, hogy bocsássalak el benneteket; most tehát menjetek ki és távozzatok békében!
37 Pál azonban így szólt nekik: Miután bennünket római létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettek és börtönbe vetettek, most titkon távolítanak el? Nem úgy van az, hanem jöjjenek
38 és magok dobjanak ki bennünket! A törvényszolgák jelentették e szavakat az elöljáróknak. Mire azok amint meghallották, hogy rómaiak, megijedtek;
39 és hozzájok menve, megkövették őket, és kivezetvén őket megkérték, hogy távozzanak a városból.
40 Miután pedig kijöttek a börtönből, betértek Lídiához, és meglátogatva a testvéreket, vigasztalták őket és elutaztak.