Acts 15— SIUZ

¹És némelyek, akik Judeából jöttek, így tanították a testvéreket: Hacsak mózesi szokás szerint körül nem metélkedtek, nem üdvözülhettek.

²Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem csekély vitájok támadt velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás és még néhányan a másikak közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és vénekhez ezen vitás kérdés miatt.

³Ezek tehát elkísérve a hitközségtől, útra keltek és átmentek Fönícián és Szamarián, és elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.

⁴Mikor pedig Jeruzsálembe értek, a hitközség fogadta őket és az apostolok és a vének, és elmondották, mily nagy dolgokat cselekedett velők az Isten.

⁵Akadtak azonban némelyek a farizeusok felekezetéből, kik hívőkké lettek és azt mondották, hogy körül kell metélkedniök és megparancsolni nekik, hogy Mózes törvényét megtartsák.

⁶Egybegyűltek tehát az apostolok és vének, hogy a dolgot megvizsgálják.

⁷Mivel pedig nagy vitatkozás támadt, fölkelt Péter és így szólt hozzájok: Testvérek! Tudjátok, hogy engem az Isten régen kiválasztott közöttünk arra, hogy a pogányok az én szám által hallják az evangélium igéjét és higyjenek.

⁸És Isten, aki ismeri a szíveket, bizonyságot tett (mellettük), amennyiben megadta nekik a Szentlelket, épenugy mint nekünk.

⁹És semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, miután szíveiket a hit által megtisztította.

¹⁰Mit kísértitek tehát az Istent, hogy olyan igát tegyen a tanítványoknak nyakára, melyet sem atyáink, sem mi el nem viselhettünk?

¹¹Hanem a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme által hisszük hogy üdvözülünk, valamint ők is.

¹²Erre az egész sokaság elhallgatott, és meghallgatták Barnabást és Pált, kik elbeszélték, hogy mily nagy jeleket és csodákat műveit az Isten általuk a pogányok között.

¹³És miután elhallgattak, szót emelt Jakab, mondván: Testvérek, hallgassatok meg engem!

¹⁴Simon elmondotta, mimódon látogatta meg Isten először a pogányokat, hogy közülük népet válasszon az ő nevének.

¹⁵És ezzel megegyeznek a próféták szavai, amint Írva van:

¹⁶Ezután visszatérek és újra felépítem Dávid rombadőlt sátorát, és helyreállítom romjait és fölemelem azt,

¹⁷hogy a többi emberek keressék az Urat és az összes nemzetek, melyekben az én nevemet segítségül hívják, úgymond az Úr, ki ezt teszi.

¹⁸Ismeretes az Úr előtt öröktől fogva az ő műve.

¹⁹Ennélfogva én azt tartom, hogy nem kell bántani azokat, kik a pogányok közül térnek az Istenhez,

²⁰hanem meg kell nekik írni, hogy tartózkodjanak a bálványozás förtelmeitől, a paráznaságtól, a megfojtottaktól és a vértől.

²¹Mert Mózesnek régi időktől megvannak minden városban, akik a zsinagógákban hirdetik, ahol minden szombaton felolvassák.

²²Ekkor elhatározták az apostolok és vének az egész gyülekezettel, hogy férfiakat választanak magok közül és elküldik őket Antiochiába Pállal és Barnabással, Júdást, kit melléknéven Barzabásnak hívtak, és Szilast, a legelső férfiakat a testvérek között.

²³ezt írván kezeik által: Az apostolok és legidősebb testvérek üdvözletüket küldik azoknak a pogányokból megtért testvéreknek, kik Antiochiában, Szíriában és Ciliciában vannak.

²⁴Mivel hallottuk, hogy némelyek közölünk kimentek és megzavartak benneteket beszédeikkel és felforgatták lelkeiteket, kiknek nem parancsoltuk;

²⁵közös akarattal egybegyűlve elhatároztuk, hogy férfiakat választunk és küldünk hozzátok, a mi kedves testvéreinkkel: Barnabással és Pállal,

²⁶azokkal az emberekkel, akik föláldozták életüket a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.

²⁷Elküldjük tehát Júdást és Szilast, kik ugyanazt élőszóval is el fogják nektek mondani.

²⁸El lett ugyanis határozva a Szentlélek által és általunk, hogy nem rakunk rátok több terhet, mint ami szükséges, úgymint:

²⁹hogy tartózkodjatok a bálványáldozatoktól, vértől, megfojtottál és paráznaságtól, melyektől ha megőrzitek magatokat, jót cselekesztek. Maradjatok egészségben!

³⁰Azok tehát elbocsáttatva, lementek Antiochiába, s miután a hitközséget összehívták, átadták a levelet.

³¹Melyet midőn elolvastak, örültek a vigasztalásnak.

³²Júdás pedig és Szilas, kik magok is próféták voltak, sok beszéddel vigasztalták a testvéreket és megerősítették őket.

³³Miután pedig egy időt ott töltöttek, a testvérek békében elbocsátották őket azokhoz, akik őket küldöttek.

³⁴Szilas azonban jónak látta ott maradni; Júdás tehát egyedül ment vissza Jeruzsálembe.

³⁵Pál és Barnabás pedig Antiochiában maradtak, tanítva és hirdetve sok másokkal az Úr igéjét.

³⁶Néhány nap múlva azonban monda Pál Barnabásnak: Térjünk vissza és látogassuk meg a testvéreket mindazon városokban, melyekben az Úr igéjét hirdettük, hogyan vannak.

³⁷Barnabás pedig magával akarta vinni Jánost is, kit melléknéven Márkusnak hívtak.

³⁸Pál ellenben kérte őt, hogy azt, aki Pamfiliában elvált tőlük és nem ment velők a munkára, ne vigyék magokkal.

³⁹És így nézeteltérés támadt ugyannyira, hogy elváltak egymástól, és Barnabás magával vive Márkust, Ciprusba hajózott.

⁴⁰Pál pedig Szilast választva, elutazott, Isten kegyelmébe ajánlva a testvérektől.

⁴¹Beutazta pedig Sziriát és Ciliciát, erősítve a hitközségeket és meghagyva nekik, hogy az apostolok és vének parancsait megtartsák.