1Voltak azonban hamis próféták is a nép között, valamint tiköztetek is lesznek hazug tanítók, kik veszedelmes tévtanokat honosítanak meg, és az Urat, aki őket megváltotta, megtagadják, hirtelen romlást hozva magokra.
2És sokan követik majd azoknak kicsapongásait, akik miatt az igazság útját szidalmazni fogják.
3És fösvénységből költött szavakkal nyerészkednek majd rajtatok, akikre már régóta vár az ítélet, és akiknek romlása nem alszik.
4Mert hiszen Isten még a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett, hanem pokoli bilincsekbe verve, letaszította őket az örvénybe a gyötörtetésre, hogy ott fogvatartassanak az ítéletre.
5Nem kegyelmezett a régi világnak sem, hanem csak Noét, az igazságnak hirdetőjét mentette meg nyolcadmagával, midőn a gonosz világra rázúdította a vízözönt.
6És a szodomaiak és gomorrhaiak városait hamuvá égetvén, pusztulásra kárhoztatta, például állítván őket azoknak, kik valamikor gonoszul cselekesznek;
7míg az elnyomott igaz Lótot, az elvetemültek bántalmazásától és fajtalan életmódjától megszabadította;
8mert mindamellett amit látott, s hallott, igaz maradt, noha azok között lakott, kik az ő igaz lelkét napról napra gonosz cselekedetekkel gyötörték.
9Az Úr ki tudja, menteni a kísértésből a jámborokat, a gonoszokat pedig az ítélet napjára a kínzásra megtartani.
10Főleg pedig azokat, kik a testiségnek tisztátalan vágyait követik, a felsőbbséget megvetik, vakmerők, öntetszők, kik nem szégyenlenek istenkáromló szakadásokat támasztani,
11holott az angyalok, kik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem hoznak egymás ellen kárhoztató Ítéletet.
12Ezek azonban, mint a természetöknél fogva elfogásra és megölésre szánt oktalan állatok, azt káromolják, amit nem értenek, s így a saját romlottságukban vesznek el,
13és elveszik a gonoszságnak jutalmát, kik a napról-napra kínálkozó gyönyörökben találják élvezetüket, kéjelgésbe merült piszok- és szennyfoltok, kik vendégségeikben veletek lakmároznak,
14kiknek szemei telve vannak paráznasággal és telhetetlen bűnnel. Elcsábítják az ingatag lelkeket, ezek az átoknak fiai, kiknek szíve be van gyakorolva a kapzsiságban.
15Miután az igaz utat elhagyták, eltévedtek és a bózori Bálaám útján járnak, ki a gonoszság jutalmát szerette,
16de meg is bűnhődött balgaságáért, mert a néma teherhordó állat emberi hangon megszólalva, megakadályozta a próféta esztelenségét.
17Víz nélkül való kutak, forgószéltől hányatott fellegek ezek, akikre a sötétség homálya vár.
18Mert nagy kevélyen semmitmondó hiábavalóságokat beszélve, buja testi vágyakat gerjesztenek azokban, kik alig hogy megmenekültek;
19szabadságot Ígérve nekik, holott ők magok is a romlottságnak rabszolgái; mert aki által valaki legyőzetett, annak rabszolgája is.
20Mert ha azok, akik a mi Urunknak és Üdvözítő Jézus Krisztusunknak ismerete által a világnak förtelmeitől megmenekültek, azokba újra belekeveredve legyőzetnek, utóbbi sorsuk rosszabbá lett az előbbinél.
21Mert jobb lett volna nekik az igazság útját meg nem ismerni, mintsem annak megismerése után a nekik adott szent parancsolattól eltérni.
22Mert megvalósul rajtok az az igaz közmondás, hogy: \az okádásához visszatért eb\; és: \a sár fertőjében megfürösztött sertés.\