1Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, kik velünk egyenlő hitben részesültek, a mi Istenünknek és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak igazsága által.
2Kegyelem és békeség nektek bővében, Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak ismeretében!
3Valamint mindent, ami az életre és jámborságra szolgál, az ő isteni hatalma adott meg nekünk, annak ismerete révén, aki minket saját dicsőségénél és erejénél fogva meghívott,
4aki által nekünk a legnagyobb és legdrágább Ígéreteket tette, hogy ezek folytán az isteni természetben részesek legyetek, menekülve a világban uralkodó kívánságnak romlottságától.
5Legyetek tehát minden gonddal azon, hogy hitetekkel az erényt, az erénnyel pedig a tudományt,
6a tudománnyal pedig az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatással pedig a béketűrést,
7a béketűréssel pedig a jámborságot, a jámborsággal pedig a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet szolgáljátok.
8Mert ha ez megvan, és bőven megvan bennetek, nem engedi, hogy üresek és meddők legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében.
9Mert akiben ez nincsen meg, az vak és tapogató, s megfeledkezik régi bűneinek tisztításáról.
10Ennekokáért annál inkább legyetek rajta, testvérek, hogy jó cselekedetek által hivatástokat és kiválasztatástokat biztosítsátok; mert ha ezt cselekszitek, sohasem vetkeztek.
11Mert így bőven megadatik nektek, hogy bemehessetek a mi Urunknak és Üdvözítő Jézus Krisztusunknak örök országába.
12Ennélfogva meg nem szünlek benneteket erre mindenkor figyelmeztetni, noha ezen igazságban jártasok és erősek vagytok.
13Kötelességemnek tartom ugyanis, míg e (testi) hajlékban lakom, benneteket intés által buzdítani;
14miután biztos vagyok benne, hogy hajlékomnak lebontása csakhamar bekövetkezik, amint ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.
15De rajta leszek, hogy erről halálom után is gyakorta megemlékezzetek.
16Mert nem kieszelt meséket követtünk, midőn a mi Urunk Jézus Krisztusnak hatalmát és megjelenését tudtotokra adtuk, hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
17Midőn ugyanis az Atya Istentől megtiszteltetetett és megdicsőítetett, a magasztos dicsőségből ilyenféle szózat hangzott le hozzá: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik, őt hallgassátok!
18És mi ezt az égből jövő szózatot hallottuk, midőn a szent hegyen vele voltunk.
19És ezáltal megerősíttetett a próféták jövendölése, melyre jól teszitek, ha figyeltek, mint a sötét helyen világító szövétnekre, míg a nap fel nem virrad és a hajnalcsillag fel nem tűnik szíveitekben;
20mindenekelőtt megértvén azt, hogy az írásnak egy jövendölése sem származik tulajdon értelmezésből.
21Mert emberi akaratból jövendölés soha nem származott, hanem a Szentlélektől sugalmazva szólottak az Isten szent emberei.