1A közöttetek levő elöljárókat kérem én, mint elöljárótársuk és Krisztus szenvedéseinek tanúja, és egyszersmind részese az ő, jövőben megnyilatkozandó dicsőségének,
2legeltessétek Isten nyáját, mely rátok bízatott, és viseljétek gondját, nem kényszerűségből, hanem szabad akaratból, Isten akarata szerint; és nem rút nyerészkedésből, hanem jó szándékból,
3sem nem azért, hogy a választottak fölött uralkodjatok, hanem hogy a nyájnak példaképei legyetek szívből.
4És majd mikor a főpásztor megjelenik, elveszitek a dicsőség hervadhatlan koronáját.
5Hasonlóképen, ifjak, engedelmesek legyetek az öregebbeknek! Mindnyájan pedig tanúsítsatok egy más iránt alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
6Alázzátok meg tehát magatokat az Isten hatalmas keze alatt, hogy a látogatás idején fölmagasztaljon titeket,
7őrája bízván minden gondotokat, mert ő gondoskodik rólatok.
8Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körüljár keresvén kit nyeljen el.
9Álljatok neki ellent erős hittel és tudjátok meg, hogy ugyanazon szenvedés vár a ti testvéreitekre, kik e világon vannak!
10A minden kegyelemnek Istenét pedig, ki bennünket Krisztus Jézusban az ő örök dicsőségére meghívott, maga fog bennünket, ha egy kevéssé szenvedtünk, tökéletesekké tenni, megerősíteni és megszilárdítani.
11Őneki legyen dicsőség és uralom, mindörökkön örökké! Ámen.
12Szilvánus, a hű testvér által, úgy vélem, röviden írtam nektek, intvén és biztosítván benneteket, hogy ez az Istennek igazi kegyelme, melyben ti álltok.
13Üdvözöl benneteket a veletek együtt kiválasztott hitközség Babilonban, és Márk, az én fiam.
14Köszöntsétek egymást szent csókkal! Kegyelem mindnyájatoknak, kik Krisztus Jézusban vagytok! Ámen.