Psalms 9
1 A karmesternek: „A fiú halála” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Hálát adok az Úr nak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó, Felséges!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
8 De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.
11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Ur am, azokat, akik hozzád folyamodnak.
12 Zengjetek az Úr nak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg az elesettek jajkiáltásáról.
14 Légy kegyelmes, Ur am, lásd meg, milyen elesett vagyok gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,
15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!
16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.
17 Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)
18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.
19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg az elesettek reménye.
20 Ne engedd, Ur am, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!
21 Vigyél véghez, Ur am, félelmetes tetteket közöttük, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak emberek! (Szela.)