1A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2Ó, Ur unk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet!
3Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél,
5micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?
6Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
7Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
8a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
9az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
10Ó, Ur unk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!