1A karmesternek: Dávid zsoltára.
2Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!
3Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől!
4Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.
5Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek.
6Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?
7Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.
8De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.
9Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja.
10Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
11Örülni fog az igaz az Úr nak, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.