1Dávid zsoltára. Az Úr é a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.
2Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon.
3Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?
4Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.
5Áldást nyer az ilyen az Úr tól, igazságot a szabadító Istentől.
6Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)
7Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
8Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.
9Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!
10Ki az a dicső király? A Seregek Ur a, ő a dicső király! (Szela.)