1Ne nekünk, Ur am, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért!
2Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük?
3A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart!
4A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai.
5Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak.
6Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.
7Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon.
8Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik és mindazok, akik bennük bíznak.
9Izráel, az Úr ban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
10Áron háza, az Úr ban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.
11Akik félitek az Ur at, az Úr ban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.
12Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.
13Megáldja azokat, akik félik az Ur at, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.
14Szaporítson meg titeket az Úr, titeket és fiaitokat!
15Áldjon meg titeket az Úr, aki az eget és a földet alkotta!
16Az egek az Úr egei, de a földet az embereknek adta.
17Nem a halottak dicsérik az Ur at, nem azok, akik a csend honába tértek,
18hanem mi, mi áldjuk az Ur at most és mindörökké. Dicsérjétek az Ur at!