Job 5
1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
5 Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó.
6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet,
9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót.
13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul.
14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
22 Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól,
23 mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz.
24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt.
25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26 Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.
27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!