1Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
2Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót?
3Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.
4A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted.
5Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz?
6Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed?
7Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?
8Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.
9Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.
10Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.
11Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei.
12Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim,
13éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.
14Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám.
15Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen.
16Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:
17Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?
18Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát.
19Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt,
20reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.
21Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.